Tegnap eltemették Horn Gyulát. Ebből az alkalomból sok cikk jelent meg a néhai miniszterelnökről, közülük kettőben vettem észre figyelemre méltó párhuzamot.

Ormos Mária történész interjút adott a Népszabadságnak. Miközben árnyalt képet rajzolt az elhunyt politikusról, akadt egy kommunikációs megjegyzése: „Miniszterelnöksége alatt nem tanulta meg, hogyan bánjon a szóvirágokkal. Megmaradt a szikár stílusa. A mondatai rövidek voltak, a maguk logikája szerint követték egymást. Viszont mindig volt mondanivalója.” Őrfi Ferenc szegedi újságíró a Délmagyarország hasábjain szintén el- és felismerte a volt miniszterelnök érdemeit, retorikai teljesítményéről azonban így fogalmazott: „Unalmas alaknak tartottam, akinek nincsenek nagy mondásai.” Mielőtt egyetértenék az egybevágó állításokkal, esetleg vitatkoznék velük, kíváncsiságból utánanéztem valaminek.

Abból indultam ki, hogy egy miniszterelnök hivatali ideje alatt a hazai nyilvánosság első számú kedvezményezettje. Egyszerűbben szólva a vízcsapból is ő folyik. Vajon a rendszerváltás utáni kormányfők hány „nagy” mondással szerepelnek a Lefülelt mondatok című szállóige-gyűjteményemben? Érdekes sorrend rajzolódott ki: Orbán Viktor (29), Horn Gyula (21), Gyurcsány Ferenc (19), Medgyessy Péter (10), Bajnai Gordon (6), Antall József (5), Boross Péter (2). Nyilván torzítja a képet, hogy egy-egy miniszterelnök hány évig lehetett az érdeklődés középpontjában, ezért megnéztem, vajon kormányzati tevékenységük idején hány ütős mondatra telt tőlük. Na, itt aztán meglepő a sorrend: Orbán (8), Horn (7), Medgyessy (6), Gyurcsány (2), Antall (1), Boross és Bajnai (0).

Két következtetést vonnék le. Az egyiket leginkább Gyurcsány Ferenc példája támasztja alá. Négy és fél évig irányította Magyarország kormányát, és igyekezett visszafogni magát, nehogy elkottyantson valami érdemlegeset. (Nem mindig sikerült.) Amióta viszont kiszabadult az államrezon fogságából, szabadjára engedi a gondolatait, és „termeli” a szállóigéket. A másik következtetés Horn Gyulát értékeli föl. Egyetlen választási ciklust vitt végig, második helye mégis elsőnek számít az immár hétéves miniszterelnök Orbán Viktor szigorúan szakmai szempontból szintén jó kommunikációs teljesítményéhez képest. Ráadásul hivatali ideje előtt és után is szívesen keresték meg a nyilvánosság képviselői, mert mindig mondott olyasmit, amit kiemelhettek az interjú címébe. Némi hezitálás után kétségbe vonom tehát Ormos tanárnő és Őrfi tanár úr szállóige-tantárgyból adott osztályzatát.