Kíváncsiságból vártam vele néhány napot, de mindhiába. A közvéleményt formáló médiumok hallgattak róla, mint hal a szatyorban. A Népszabadság becsületére válik, hogy legalább címes hírben közölte: az országgyűlés kivette a helyi televíziókat a digitális átállásból. Nem kell 2014 végéig beszüntetniük az analóg módon továbbítandó műsorok sugárzását, kapnak még háromévnyi türelmi időt. A kivételezésre az ad lehetőséget, hogy az Európai Unió audiovizuális irányelveit nem kötelező megvalósítani a helyi és körzeti frekvenciákon. Érdemes néhány mondatban felvázolni, hogy a döntés melyik társadalmi réteget érinti a leginkább.

Kezdetben 810 ezer háztartás lett volna képtelen önerőből átállni a digitálisan sugárzandó tévéműsorok vételére. Ez kétmillió szegény embert jelentett. Azóta annyit javult a helyzet, hogy a középső kategóriánál tartunk, amelyben 650 ezer háztartás leledzik, benne mintegy másfél millió médiafogyasztó. És van még az alsó kategória, körülbelül 300 ezer háztartással és egymillió halmozottan hátrányos helyzetű tanyalakóval, falusi és peremkerületi nyugdíjassal, szociális segélyből tengődőkkel. Ők csakugyan képtelenek kicserélni a vevőkészüléküket, de még az úgynevezett set top boxra sincs pénzük.

A parlament visszhangtalan döntéséből azt olvasom ki, hogy e legalsó réteg helyett az állam már nem vállalja az új vevőkészülék vagy az adapter kifizetését. Ezt hónapokkal ezelőtt is tudta, ezért találta ki a választási előregisztrációt, amelynek szempontjai körülírták az ország legkevésbé iskolázott felnőttjeit. A kormányzati tényezőket borzadállyal töltötte el, hogy esetleg a legtájékozatlanabbak döntik majd el az élesnek ígérkező választási versenyt. Szándékukat elsöpörte az össztársadalmi felháborodás. De itt maradtak a hóttszegények, akik semmit sem érnek, elvégre nincs semmijük - felhősödött el a kormányzati homlok. Mi a csudát kezdjenek velük?

Ha ugyanis az államosított m1-nek, a semlegesített tv2-nek és RTL Klubnak záros határidőn belül át kell állnia a digitális műsortovábbításra, akkor bizony ennek az egymillió szegénynek nem lesz mit néznie. De ha a helyi televíziók laufot kapnak, akkor az analóg tartományban rekedtek között felértékelődik a szórakoztató és tájékoztató funkciójuk. S bár a sorrend egyértelmű, a másodlagos jellegű tájékoztatás mégiscsak lehetőséget teremt arra, hogy a kormányzati kampányüzenetek megszólítsák a peremkerületek, a faluszélek és a tanyák népét.