Reggel hatkor nyitottam ki a számítógépet, és a képernyő előtt ragadtam. Ekkor érkezett meg Safi köszöntője háromezer kilométernyi távolságból. Hát persze, el is felejtettem, hogy ma van a névnapom.

Ősszel lesz negyvennyolc éve, hogy megismerkedtünk, még a debreceni egyetemen. Nyomdász-család sarja, alighanem ezzel magyarázható, hogy érettségi után beiskolázták a moszkvai nyomdamérnöki egyetemre, ahonnan hamarosan hazaszökött. Itthon kacérkodott a színészettel, majd bölcsész lett, és újságíró. Együtt dolgoztunk a Magyar Ifjúság szerkesztőségében, de később, a Népszabadság riportereként is a legfurcsább feladatokat vállalta. Felcsapott például utcai cipőpucolónak, és azt írta meg, hogy a járókelők miként viselkednek a lábukon dolgozó ember láttán. Sokáig párhuzamosan futott a pályánk. Hétvégenként vele és K. Lacival jártuk a pesti meg a főváros környéki focipályákat, és miközben néztük hajdan volt diákkorunk csapatát, a Lokit, szotyoláztunk, és megváltottuk a világot.

A rendszerváltás után Safi pályát váltott, visszatért a családi hagyományhoz. Alapított egy kis nyomdát, hozzá pedig boltot nyitott, ahol két évtizedig névjegyeket és cégbélyegzőket csináltattam. Amíg fönt elkészültek, lent a főnökkel beszélgettem. Majd a hatalmas, különböző színű, az átlagosnál vastagabb, százgrammos papírokhoz mentünk, és megnéztem a kínálatot. Általában a sárgát választottam, mert fekete tollat használok a könyvtárban meg a levéltárban, és a svarc jól hat a gelben. Safi a borotvaéles géppel levágta az úgynevezett nyeseléket, vagyis a kartonlap szélét, majd hétszer tíz centis cetliket nyisszantott belőle. Egy hónapra félezer kellett a gyűjtőmunkához.

Utoljára tavaly nyáron találkoztunk, de már nem a nyomdában és nem a nyeselékért. Safi nyugdíjba vonult, és arra kért, hogy a lakásán tartsak neki előadást a zsidó nyomdászokról. Talán az apjáról akart megemlékezni, talán a saját élményeit akarta megírni. Jó, hogy nem kérdeztem meg, mert meglepetésszerűen ért a hír, hogy kitelepedett Haifába. Most a Földközi tenger partján éldegél, nyelvet tanul, és magyarul olvassa az internetes sajtót (mint néhány perc múlva ezt a harminc sort is). Azt hiszem, az eltérő időzóna miatt köszöntött hajnalban a névnapomon, amit egyébként nem szoktam megtartani.