Hát bizony a Jedermann nem is kocsma. Tegnap este hétkor derült ki, hogy többször jártam már az épületben. A budapesti Goethe-intézetben szokták megtartani a Főszerkesztők fórumát. Lent, a földszinten található a félig-meddig étterem, ahol a nyíregyházi főiskolán végzett diákok között időztem. Éjfél után másfél órával kerültem ágyba, és elalvás előtt azon tűnődtem, vajon miként kéne pontosítani a tegnap írottakat. Az újságíró arról ismerszik meg, hogy minden tévedését nyilvánosan követi el, ezért legegyszerűbb, ha idejegyzem azt, amit a tanítványaimtól hallottam.

Kriszta nemcsak színésznő egy alternatív társulatnál, hanem most fejezte be az első évet a Corvinus-egyetem mester szakán is. Jövő nyáron meglesz tehát a második diplomája. Judit nemcsak honlap-szerkesztő egy biztosítónál, hanem a német tulajdonos magyar leányvállatánál rábízták a cégbrand ápolását is. Attila már nem videós szabadúszó, hanem egy gazdasági portál rovatszerkesztője. Levente nem egyszerűen digitális kukkolók bankkártyáit ellenőrzi. Azért hagyott ott bennünket este tízkor, mert műszakja az amerikai időzónához igazodott. Az óceán túlsó partján épp akkor kezdődött a csúcsidő, amidőn magányos férfiak kiguvadt szemmel meredtek az erotikus filmre, és nem mindegyik akart a saját kártyájával fizetni. Zsuzsi pedig maradt ugyan online újságíró, de már a portál marketingjéért is felel.

A változások irányán nem lepődtem meg, mert mindig is kétarcúság jellemezte őket. Szívük szerint az újságíráshoz vonzódtak, manapság azonban olyan bizonytalan a szakmánk, mint a kutya vacsorája. Nem árt, ha van ajtó a túléléshez, ez pedig a marketinghez vezet. Elvégre megtanulták a kommunikáció szakon, hogy miként kell eladni a portékát, lett légyen az bármi is. Ahogy szavaikból kivettem, a legtöbb, amit elértek néhány évvel a diploma megszerzése után, hogy képesek megfizetni a bérelt lakást, amelyet nem kell megosztaniuk a főbérlővel.

Miközben hallgattam őket a Jedermann összetolt asztalainál, felötlött, hogy 1974-ben, ugyancsak huszonnyolc évesen költöztem be az első önálló lakásba, a mátyásföldi Centenáriumi lakótelepen kiutalt kétszobásba. Azóta is újságíró maradtam, a nyilvánosság képviseletére termett tanítványaim közül viszont egyre többen távolodnak az újságírástól, bár még mindig a média közelében vannak. Az összehasonlításból adódik a nyugtalanító kérdés: vajon mitől volt kecsegtetőbb idestova négy évtizeddel ezelőtt újságírónak maradni, mint most marketingesnek állni?