Lázár János nevéről eddig három mozzanat ugrott be a kávéházi asztalnál és a kocsmai állópultnál. A lézerblokkoló, a halálos áldozattal járó autózás az M5-ön és a hódmezővásárhelyi kiszólás („Mindenki annyit ér, amennyije van.”). Amióta ő vezeti a miniszterelnöki hivatalt, és a végrehajtó hatalom második legbefolyásosabb embere, azt is kimondja, amit az első nem hoz szóba. Ezért olvastam érdeklődéssel interjúját a Magyar Hírlap tegnapi számában. Találtam benne egy figyelemre méltó mondatot: „A baloldalon nincs meg sem az ember, sem a gondolat.”
Bár kiérzem belőle az iróniát, mégis van benne igazság. Különösen akkor, ha baloldalon nemcsak az MSZP-t, hanem a Bajnai Gordonhoz és a Gyurcsány Ferenchez kapcsolható formációkat is értjük. Az nem zavar, hogy a programalkotás különböző szintjein vannak. Az sem, hogy mindhárman kidolgozták például az oktatáspolitikai elképzeléseiket, a felsőoktatásról azonban - amelyet a legjobban ismerek - másként vélekednek. Arra valók a koalíciós tárgyalások, hogy közös nevezőre jussanak. Ami leginkább foglalkoztat, hogy szándékaikból mi jut el a köznapi tudat szférájában élő állampolgárokhoz. Azokhoz a szavazókhoz, akik nem olvasnak pártprogramot, de példánknál maradva kíváncsiak arra, hogy érettségiző gyereküknek, unokájuknak, rokonuknak milyen esélyeket kínál az ellenzék.
Felötlik egy 2001-es emlék. Az MSZP tizenvalahány témakörben kidolgozta a választási programját, és arra kérte a munkacsoport-vezetőket, hogy foglalják össze tíz könnyen emészthető mondatban a részletes szakpolitikájukat. A szlogeneket elküldte néhány szellemileg független szakembernek, köztük nekem is, hogy mondjunk véleményt róluk. Meglepett, hogy a legügyesebbnek Németh Imre későbbi mezőgazdasági miniszter bizonyult, a legügyetlenebbnek pedig Hiller István későbbi oktatási miniszter, majd pártelnök. A tömör és könnyen megjegyezhető mondatokat pedig egy évvel az országgyűlési választás előtt ezerrel kezdte nyomni a legerősebb ellenzéki párt.
Most, egy évvel a választás előtt egyik ellenzéki csoportosulás sem tart ott, hogy elaprózza a programját. Vajon van-e még esélyük arra, hogy megszólítsák a mintegy másfél millió bizonytalan szavazót, akik eldönthetnék a sorsunkat? És akkor még szóba sem került a közös miniszterelnök-jelölt, akit Lázár János boldogan nem talál a baloldal élén.