Tegnap este belenéztem a Versus című műsorba, és a Hír TV hullámhosszán ragadtam. Csermely Péter beszélgetett Szigetvári Viktorral, az Együtt 2014 - Párbeszéd Magyarországért Választási Pártszövetség társelnökével (kimondani is nehéz). Bajnai Gordon kabinetfőnöke ezúttal kevesebb idegen szót használt, és csupán egyszer beszélt mellé. Amidőn a Magyar Nemzet helyettes főszerkesztője arról faggatta, vajon az ellenzék lehetséges miniszterelnök-jelöltje mikor fogadja el az ő interjú-felkérésüket. Ezek szerint a kormány közeli napilap megszólaltatná Bajnait, ő azonban kerüli az ellenoldali nyilvánosság zászlóshajóját. Vajon miért?
Van hol utánanéznem a válasznak. A legutóbbi évtizedben Bajnai Gordonnak mintegy háromszáz érdekes mondatát rögzítettem, és a lelőhelyekből kirajzolódik, hogy miniszterként és miniszterelnökként szinte kizárólag kormány közeli médiumokban szólalt meg. Ide sorolom a közszolgálatiakat is, amelyek ritkán szokták kíméletlenül faggatni a kormányzati tényezőket. 2010 közepén eltűnt a nyilvánosság elől, majd tavaly október 23-én került elő - erős beszéddel és politizálási szándékkal. Azóta vagy száz mondatát örökítettem át a digitális utókor számára. Íme, a lelőhelyek: Népszava, Népszabadság, ATV, Klubrádió, 168 Óra, FN24, Nyugat.hu, Index.hu, néha az MTI, országjárás közben pedig a megyei napilapok.
Azt nem tudhatom, persze, hogy ellenzéki politikusként elzárkózik-e a kormány közeli médiumoktól, vagy „csak” a kommunikációs munkatársai zárják el azoktól az újságíróktól, akik kínos kérdéseket is föltennének neki. Az utóbbi azért szomorítana el, mert úgy hallom és látom, hogy kidolgozott, begyakorolt válaszai vannak az úgynevezett liba-ügyre, vagy arra, hogy miért halogatja a miniszterelnök-jelöltség körüli döntést. Abban volna logika, hogy a tanácsadói azért óvják a kormánypárti médiában való megjelenéstől, mert annak olvasói, hallgatói, nézői között kevesen akadnak, akik rá és a mögötte állókra szavaznának.
Bajnai Gordon szelektív nyilvánosságpolitikájában azt a felismerést vélem fölfedezni, hogy a hazai média politikailag tömbösödött, ezért a politikusok jobban teszik, ha baráti újságírókkal beszélgetnek. Legföljebb arra telik még az erejükből, hogy szóba álljanak a nyilvánosság jóindulatú semlegességet tanúsító képviselőivel is.