Koltay András a Pázmány-egyetem adjunktusa. Beosztása azt jelenti magyarul, hogy a tanszékvezető asszisztense. Médiapolitikai síkon előrébb tart. Tagja lett a Médiatanácsnak, ebbéli minőségében helyettesíti a nemrégiben elhunyt elnököt. Szalai Annamáriát. Törekvő és udvarias fiatalember, aki rendszeresen hitet tesz az új rendszer mellett, de nem utasítja vissza, ha valaki felhánytorgatja a belőle fakadó ellentmondásokat, sőt botrányokat.

A Magyar Narancs legutóbbi számában például kifejti, hogy a médiának nevezett romhalmaz helyén új intézményrendszert kellett kialakítani. Már működget, ehhez képest másodlagos, bár sajnálatos, hogy sokan érzik magukat vesztesnek. Majd a következő mondatra kaptam föl a fejem. „Ha Magyarországon a print sajtó mélyrepülése a válság elmúltával nem konszolidálódik valamelyest, akkor könnyen lehet, hogy állami beavatkozásra lesz szükség annak érdekében, hogy a minőségi, közéleti politikai újságírás meg tudjon menekülni.”

Noha a Fidesz nem is titkolt filozófiája, hogy vele kezdődik minden, a szellemi holdudvarában tartózkodó Koltay András bizonyára tudja, hogy a minőségi lapok sanyarú helyzete a rendszerváltás óta napirenden van. Német és skandináv példák nyomán már rég kitaláltuk a Sajtóalapot - e rovat 12 és fél éve alatt legalább tucatszor írtam róla -, amely a nyereséges újságok adójából támogatná az értéket teremtő szerkesztőségeket Volna is rá pénz, elvégre csak a Magyar Lapkiadók Egyesületének mintegy száz tagja évente 25 milliárd forintot fizet be az államkincstárba. De vajon mivel magyarázható, hogy a fel-felbukkanó kezdeményezések úgy pattannak vissza a magyar államot működtető kormányokról, mint gumilabda a betonfalról?

Az elképzelés még talán 2002-ben került legközelebb a megvalósításhoz. Az MSZP bevette a választási programjába, a győzelem utáni napokban azonban elvérzett a koalíciós tárgyalásokon. Sejtem az okát. A nyugat- és észak-európai gyakorlatban független és tekintélyes szakemberek felügyelik, hogy ne csak az éppen kormányzó pártokhoz húzó lapok kapjanak anyagi támogatást. Nálunk ez elképzelhetetlen. Márpedig ha így van, akkor voltaképpen dicsérnem kéne a magyar kormányok önmegtartóztatását, hogy nem hozták létre a Sajtóalapot. Talán most végre sikerül, ha a kizárólag kormány közeli tagokból összeállított Médiatanács esetleg kidolgozza a független szakemberek irányította Nemzeti Sajtóalap tervét.