Nocsak. Lett volna média 1920. június 4-én? Kukacoskodó énem tudatja velem, hogy 93 évvel ezelőtt híre-hamva sem volt a manapság oly gyakran használt kifejezésnek. A média csupán a húszas évek közepén terjedt el az angolszász országokban, ott is csak a szakemberek körében. A Párizs melletti palotában harmadára csökkentett (csonkított) Magyarországon mégis hatott a szavakban egyelőre nem létező média. Megmagyarázom az ellentmondást.

A Trianon utáni magyar kormányok előtt az a cél lebegett, hogy visszaszerezzék az elcsatolt területeket, rajtuk mintegy hárommillió magyarral. Szakembereik ki is dolgozták a koncepciót, vajon miként lehetne magyar nyelvű újságokkal és könyvekkel fenntartani a reményt a határon túl rekedt magyarokban. Az úgynevezett utódállamok éber határőrei és vámosai azonban egyre-másra kobozták el a bőröndök gyúlékony tartalmát. Ekkor küldött ki Londonba, a frissiben alakult BBC-hez mérnököket Kozma Miklós, a Magyar Távirati Iroda fantáziadús vezetője. Nem sokkal később létrehozta a Magyar Rádiót, ezzel a nyomtatott sajtó mellett nálunk is megjelent az újabb tömegközlési eszköz. Nekünk, az utókornak már két korabeli médiumot kell tehát számba venni. Elődeink nyugodtan használhatták volna rájuk a latin szó többes számát, a médiát.

Kozma Miklós abból indult ki, hogy a rádióhullámoknak nem lehet határt szabni, Még akkor is felismerésére épült a Horthy-korszak médiapolitikája, ha a csehszlovák, román és szerb politikusokat sem ejtették a fejükre. Egymástól függetlenül lényegében ugyanazt találták ki: megdrágították a rádiókészülékek árát. Ezért aztán csak a tehetősebb polgárok vásárolhattak világvevő hangládát, akik amúgy is hajlottak a sokoldalú tájékozódásra. A magyarországi műsorszórásból óhatatlanul kimaradt a határon túli magyarság számosabb része: akik falun laktak, vagy rosszul fizetett városi munkásként nem engedhették meg maguknak a rádiózás fényűzését. Az éterbeli propaganda gondolata és gyakorlata nagyjából a húszas évek végére bukott meg.

A történelem fintora, hogy ebben a helyzetben befelé fordult a Magyar Rádió, a hazai polgárság irányába. Az igényes műsorok készítéséhez és előadásához jobbnál jobb szakemberek szolgálatait vette igénybe a zenész Bartók Bélától az irodalmár Németh Lászlóig. Mire a média megjelent a közbeszédben, a budapesti rádió színvonalas adásaival az európai élvonalban találta magát.