A véletlen úgy hozta, hogy gyors egymásutánban három Médianapló-jegyzet került föl két közvetítőrendszer felületére. A háromszor harminc sort mintegy tízezren olvasták, és több mint kétszáz komment érkezett rájuk. Lehet tűnődni az internetes hozzászólások kultúrájáról.

Az meglepett, hogy a kommentelők letegeztek, pedig nem is őriztünk együtt libát. Elképzelhető persze, hogy berzenkedésem csupán egy tanárember rácsodálkozása, aki évtizedek óta dolgozik a felsőoktatásban, és megszokta, hogy magázza a gondjaira bízott diákokat. Az viszont örömmel töltött el, hogy csak az első néhány hozzászóló foglalkozott a drága jó édesanyámmal, aki szegény most alighanem forog a sírjában. Utána már csak egymással perlekedtek, egyre kevésbé ironikus, vagyis egyre alpáribb módon. Ami bánatomra leginkább kirajzolódott a kommentekből, az a világnézeti elfogultság és az önálló gondolkodás hiánya.

Nyugtalanít a rövid megnyilatkozásokban, hogy a hozzászólók szinte reflexszerűen írják le azt, amit a hivatásos közvélemény-formálók sulykolnak beléjük mindkét oldalon. Majdhogynem szó szerint ismétlik a politikailag tömbösödött média hivatalos vagy félhivatalos állásfoglalását. S mert a három jegyzet közül kettő Orbán Viktor, illetve Gyurcsány Ferenc kommunikációjáról szólt, visszaköszöntek a hazai közélet két legismertebb (leggyűlöltebb) alakjára tapasztott jelzők. Úgy vagyok ezzel a módszerrel, hogy még annak az oldalnak az állásfoglalását is kritikával fogadom, amelyhez mások sorolnak. Ha már négy évtizedet rádió- és tévéműsorok, filmek és könyvek, sajtótörténeti és médiapolitikai összefüggések elemzésével töltöttem, akkor másoké helyett inkább a saját véleményemet fogalmazom meg.

A megszenvedett gondolatot azért is hiányolom a kommentekből, mert a hozzászólók álnéven nyilvánulnak meg. Nem ér a nevük, holott ezzel az erővel akár a saját álláspontjukat is közreadhatnák. Vagy ha kritikátlanul azonosulnak a szekértáborukban uralkodó hangulattal, legalább a saját szavaikkal fogalmaznák meg a kölcsönzött nézetet. A Médianapló több mint négyezer jegyzetét az első pillanattól kezdve névvel vállalom. Bizonyára megérdemeltem néhányszor, hogy rám pirítsanak a kommentelők, mentségemre szóljon azonban, hogy velük ellentétben mi, újságírók a tévedéseinket is a saját nevünkben követjük el.