Aki ad magára, ma legalább gondolatban határozza meg magát az épp ötven esztendős miniszterelnökhöz képest. Én a krónikás szerepére készülök. 1989. február 21-e óta gyűjtöm Orbán Viktor jellemző, érdekes, tűpontosságú vagy elfuserált mondatait, akad belőlük 270 oldalnyi. E másfél ezer idézethez kapcsolódik mintegy ezer róla írott vagy mondott, és további félezer, amit a két kormányáról, illetve száz, amit az Orbán-rendszerről állítottak. A háromezer idézet ötszáz kézirat oldalt tesz ki, és tulajdonképpen e születésnapra kellett volna megjelentetni. Várom azonban vele a jövő év közepét, az országgyűlési választás eredményét. Akkor lesz teljesebb a kép.

Az ötvenedik születésnapra emlékezők közül Braun Róbert azt fejtegeti a Népszabadság mai számában, hogy Orbán „Beszédmódja mára inkább téeszelnököt, mint európai vezetőt idéz.” Engem a két világháború közti magyar falu presbiterére emlékeztet. Civilként fogja össze a református közösséget, és kapcsolatot ápol a plébánossal is, mert a katolikus közösség számosabb, nem árt jóban lenni a pápistákkal. A zsidó húsvétkor pedig a vegyeskereskedőnél is vizitál, mert a keresztény boltossal ellentétben hitelt ad a szegényeknek, akiknek a rokonszenvét igényli a falu legtekintélyesebb lakója. Az a benyomásom, hogy a hajdanában racionálisan gondolkodó és liberális beállítottságú fiatalember napjainkra sem veszítette el a racionalizmusát, csak éppen a politikai haszon jegyében érintkezik a nyilvánossággal. Ettől vált a stílusa kenetteljessé, már-már papossá.

Mégse tagadhatom el Orbán Viktor ama tulajdonságát, amivel megkülönbözteti magát az összes hazai politikustól. Rajta kívül senki nem képes annyira érthetővé tenni, leegyszerűsíteni bonyolult fogalmakat és összefüggéseket. Ezt azért méltányolom, mert megtanultam, hogy a mi szakmánkban nem az a jó újságíró, aki két hétig készül a témára, aztán megírja a legjobb tudása szerint. Hanem az, aki úgy írja meg, hogy az is megértse, akinek nincs két hete a felkészülésre. A miniszterelnökkel megtörtént például 2011. december 22-én, a Hír TV stúdiójában, hogy rá kellett szólnia a vele beszélgető újságíróra: „Ha úgy kell értenem a kérdést, bocsánat, hogy dekódolom rendszeresen…” És lefordította. Politikai ellenfelei - mellesleg az elvbarátaim - boldogan kapcsolódtak volna a riporter körülményes fejtegetéséhez, és elbeszélgettek volna a nézők feje fölött. Íme, az ellenzék kudarcának és Orbán sikerének egyik titka.