A Polgári Szalon Budapest belvárosában található, a Cukor utcában. Az V. kerület konzervatív civil szerveződése. Ahogy elnéztem a City Televízió egyórás felvételét, az áprilisban megtartott, május közepétől a YouTube-on is hozzáférhető, az utánközlő Mandiner digitális felületén pedig tegnap megjelent beszélgetést, megjósolható, hogy kiveri a biztosítékot. A rendezvény házigazdája, Kerényi Imre szerint ugyanis a Alföldi-féle Nemzeti Színház a „buzikról szólt”.

Kétségkívül ezt mondta, és a mellette ülő vendég, Vidnyánszky Attila nem állt ki színigazgató elődje mellett. Arckifejezéséből azonban kiderült, hogy ez már neki is sok, vagy legalábbis nem jött jól neki a kiszólás. Nekem mégis más kötötte le a figyelmem, sőt el is terelte. Nem az foglalkoztat, hogy mit mondott Kerényi, hanem hogy mit csinált. A hatvanvalahány percből legalább húszban ő tartotta szóval a túlnyomórészt nyugdíjasokból álló közönséget, ami udvariatlanság egy vendéggel szemben. Amikor pedig Vidnyánszky fejtette ki a véleményét, azt vettem észre, hogy miközben őt hallgatom, a szemem Kerényire tapad.

Megcsörrent a mobilja, amit szintén udvariatlanság bekapcsolva hagyni, ő pedig ráadásul még alaposan tanulmányozta is a nevet és a számot, majd a készüléket látványos mozdulattal tette ki az asztalra. Nem sokkal később elővette a papírzsebkendő-tartó műanyag zacskót, elcsörgött vele egy darabig, aztán kivett belőle egy zsebkendőt, és többször is megtörölte az orrát - ez már színészi magánszámnak hatott. Hamarosan maga mögé helyezte amúgy is panyókára vetett zakóját, csaknem hasig kigombolta az ingét, és vakarni kezdte a mellkasát. Még néhány metakommunikációs gesztussal vonta magára a figyelmet - nemcsak az enyémet. Képtelen volt elviselni, hogy nem ő van a középpontban.

A Nemzeti Színház leendő igazgatója furcsálkodva pislogott rá, mint aki nem hisz a szemének. Majd ingerültség ült ki az arcára, egyszer el is veszítette az önuralmát, amidőn a házigazda Romániához csatolta szülőföldjét, a Trianon után Csehszlovákiához került Kárpátalját. Az összejövetel dramaturgiai csúcspontján pedig Kerényi Imre monológba bonyolódott, ekkor morajlott fel a Vidnyánszkyra kíváncsi közönség. A zúgolódás nyomán döbbent rá a moderátor, hogy ebben az előadásban nem ő a főszereplő.