Médianapló

Médianapló - A bukás haszna

2013. május 18. 09:33 - Zöldi László

Nem egyszer megkérdezték az olvasók, vajon miért térek vissza újra meg újra Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc megnyilvánulásaira. Azért, mert tizenkettedik éve írom ezt a rovatot, miközben ők lettek a korszak meghatározó politikusai. Érdekel a kommunikációjuk.

 

Orbán az állócsillag, aki ellenzékben is hatalmi tényező maradt. Gyurcsány a hullócsillag, aki napjainkra egy kis párt vezetőjeként szorult az ellenzék peremére. Sanyarú helyzetének mégis van előnye: őszinte lehet. Ahogy ő fogalmazta tegnapelőtt az InfoRádióban: „Átkozottul jó úgy politikát csinálni, hogy nem nagyon kell azon gondolkodni, mit akarnak hallani a választók.” Az ’átkozottul’ kedvenc kifejezése, és érvelésében a felsőfokot jelenti, de a metakommunikációs gesztusaiból kiderült: nagyon is sajnálja, hogy nem nyomja vállát a miniszterelnöki felelősség, ezért fölösleges megválogatni a szavait. Ebből aztán furcsa következtetés adódik.

 

Orbán Viktor az országgyűlés talán legrutinosabb politikusa. A nyilvánosság fórumain terjengő szállóigék gyűjtőjeként az a benyomásom róla, hogy az ismételgethető, idézhető mondatok megfogalmazásában tehetségesebbnek bizonyult Gyurcsánynál. Ahogy azonban telik az idő második kormányzásából, úgy lesznek egyre paposabbak a megnyilvánulásai. A történelmi lábjegyzet beszél belőle, már nem a hús-vér ember. Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként halványabban fogalmazott, mint kormányzása előtt és után, kommunikációjának azonban nemcsak az volt az ellentmondása, hogy figyelembe kellett vennie az államrezon korlátozó szempontjait. Az is, hogy ki-kitört az állami érdekkeretből, és értelmiségiként hezitált a nyilvánosság előtt.

 

Ezt a számomra rokonszenves magatartást nem vették tőle jó néven, a választópolgárok ódzkodnak a nyilvánosan tűnődő miniszterelnöktől. Egy kormányfő legyen határozott, ellentmondást nem tűrő, olyan vezető, aki mutatja nekik az utat. Azt hiszem, hogy a feladatnak Gyurcsány szeretett volna, de nem volt képes eleget tenni. Ezzel magyarázom bukásának egyik okát. A bukás árán viszont megkapta azt a gondolati szabadságot, amely vonzóvá teszi az újságírók szemében. A nyilvánosság képviselői szinte versengenek, hogy megszólaltathassák, mert mindig mond valami érdekeset, izgalmasat, idézhetőt. Miközben ellenlábasa, a jelenlegi miniszterelnök belemerevedik a keresztény államférfi pózába.       

komment
süti beállítások módosítása