Ma reggel morbid élményben volt részem. A közösségi oldalon Gellért Kis Gábor fia hírül adta, hogy az apja békére lelt. Értelmezésemben ez azt jelenti, hogy meghalt. Egy újságíró azonban nem engedheti meg magának, hogy a képes beszédet tényként fogadja el. Fölhívtam hát Gábort a mobilszámán, azt akarván firtatni, hogy mi ez a hülyeség. Ő szólt bele. „Most éppen nem vagyok elérhető” - mondta kellemes, rádióban, tévében kigyakorlott hangján. Ekkor döbbentem rá, hogy ez akár azt is jelentheti: már sosem lesz elérhető.
Három és fél évtizede ismerkedtünk meg az ötödik kerületi Széchenyi és Münnich Ferenc utca sarkán, félúton az ÉS meg az MTV között, a Nimród nevű kocsma állópultjánál. Előbb csak a világot váltottuk meg, aztán csatlakozott a focicsapatunkhoz is, és hozzám hasonlóan a lelkes, de korántsem pengés játékosok közé tartozott. Egyszer az Orczy-kerti pályán szó szerint összefutottunk, és mindketten lesérültünk. A rendszerváltás után én maradtam újságíró, ő elment médiapolitikusnak. Mi több: 1990-94 között a filmrendező Kósa Ferenc mellett az ellenzéki MSZP első-második számú médiapolitikusának számított. Azt hiszem, akkor esett ki a pikszisből, amidőn nemcsak szűk körben hangoztatta, hanem a nyilvánosság előtt is kimondta, hogy „Nem a média területét kell szabályozni, hanem az államot korlátozni.” (Magyar Nemzet, 1995.12.07.)
Ez bizony ellentétes volt a választási győztes MSZP elképzelésével. Mint a végrehajtó hatalom legerősebb csoportosulása, arra törekedett, hogy az állam ellenőrizze a médiát, ne pedig a média az államot. 1995. december 21-én ezt keretbe foglaló törvényt fogadtatott el az országgyűlésben, néhány nappal később erre reagált Gábor. Utána is kapott bizalmi pozíciókat - például a Magyar Rádió kuratóriumában -, és bizonyára a fejére lehet olvasni olyan döntéseket, amelyeket fegyelmezetten szavazott meg. Azt viszont tanúsíthatom, hogy az idézetben megfogalmazott alapelvét sosem adta föl, sőt 2003-ben médiatörvény-tervezetté is kidolgozta, amely azonban nem jutott el még a szavazásig sem.
Belátom, hogy nekem könnyebb volt. Az inkább érdekekhez, mint elvekhez kötődő politikában nehezebb megmaradni értelmiséginek. Ő próbálkozott ezzel, talán ezért szorult félre. Az éppen most kapott információt pedig úgy formálom mondattá, hogy a többit elvégezte a rák.
