Most, a XXI. század elején mitől életrevalóbb a helyi újság, mint az országos? Vajon mivel magyarázható, hogy a rendszerváltás óta a megyei napilapok „csak” a példányszámuk egyharmadát veszítették el, az országosak viszont a kétharmadát? Nem azt állítom, hogy tudom a választ, bizonyos jelekből azonban kezdem kapizsgálni.

Itt van például a ballagás. Tegnap, a szomszédos Fazekas Gimnázium előtt glédába öltözött szülőket és virágcsokrot szorongató diákokat vettem észre. Erről pedig beugrott, hogy a pesti Józsefvárostól távol, a Dunántúlon öt pannon napilap vastagabb kiadásban jelent meg. Mellékletben közölték az összes érettségiző osztály tablóját. Gyorsan elővettem az újságokat, és a négy megyéből: Zalából, Vasból, Veszprémből és Fejérből 403 osztályt számoltam össze. Láttam népeset és csekély létszámút, és meglepett a szorzat összege. Ha huszonötnek vehető az átlag, akkor tízezer pannon diák tűnt föl előttem.

Van nekik apjuk, anyjuk, vannak testvéreik, nagyszüleik, unokatestvéreik, nagynénjeik, nagybácsijaik, és van még ennél is több ismerősük. Aligha tévedek, ha az egyetlen diák iránti érdeklődést akár tízzel is megszorzom. S ha a közelállók közül csak minden második vette meg a ballagási melléklettel kecsegtető Zalai Hírlapot, Vas Népét, Naplót, Fejér Megyei Hírlapot és Dunaújvárosi Hírlapot, a szokásos 200 ezer helyett 250 ezer példány fogyott el a dunántúli napilapokból. A szerkesztőségek alapos szervezéssel és jó minőségben tömegigényt elégítettek ki. A kiadóhivatalok bevételét az is növelte, hogy továbbtanulási és taneszközöket ajánló információkban bővelkedő hirdetéseket vehettek föl a mellékletbe.

S hogy országossá tágítsam a képet, Észak-Magyarországon a Szerencsi Hírek kéthetenként jelenik meg, benne egy aprócska hirdetés. De mert a szerkesztő minden második oldalra beteszi, és a huszonhatszor tíz közlésért évente 120 ezer forintot fizet a pék, telik belőle a nyomdaszámlára. A hirdetés szövege ez: „Kusinszki és Tsai Kft, Pékség, Szerencs, Bástya u. 42., Tel: 47/362-208, Bekecsi kenyér, amely a legtöbb pörköltszaftot szívja magába.” Összefut a nyál a számban. S miközben arra gondolok, hogy közeledik az ebédidő, azon tűnődöm, hogy amit jó néven vesznek a helyi újságok olvasói, az mulatságosnak hatna egy országos napilap hasábjain.