Médianapló

Médianapló - Mire való a médiatörvény?

2013. április 29. 11:43 - Zöldi László

Az utókornak nem lesz nehéz portrét rajzolnia Kövér Lászlóról. Előveszi az interjúit, és kimásolja belőlük a jelzőket, amelyekkel a politikai ellenfeleit illeti. Durvák és otrombák, méltatlanok egy közjogi méltósághoz. Becsületére váljék azonban a Fidesz legőszintébb politikusának, hogy nem beszél mellé. Azt is megtudhatni tőle, amit a vezetőtársai nem kötnek a nyilvánosság orrára.

 

Interjút adott például mind az öt pannon napilapnak, amelyek közül kettőhöz köze is van. A Veszprémben szerkesztett Naplóhoz azért, mert Pápán élt az érettségiig, a Zalai Hírlaphoz pedig azért, mert 2010-ben a megyei lista éléről került be a parlamentbe. Az újságoldalnyi beszélgetésben egyebek mellett szóba került a média is, és az országgyűlés elnöke azt fejtette ki, amit hiába keresnénk a kormánypárti médiapolitikusok nyilvánosságnak szánt kijelentéseiben: „A médiaszabályozás szándéka arra irányul, hogy aki ezt a tevékenységet intézményesen űzi, tehát valamely létező hírcsatornának a szerkesztője, munkatársa, tulajdonosa, azért tartson be bizonyos szabályokat.”

 

A megjegyzéssel két gondom is van, bár elismerem, hogy úgy rántja össze a kormányzati médiapolitikáról szétfutó gondolatainkat, mint mágnes a vasreszeléket. Az egyik az, hogy a médiumok egységbe foglalási kísérletét, a hatályos médiatörvényt az Európai Unió már jócskán kifogásolta, ezért nem szép a Fidesz-politikustól, hogy jelen időben terelné jogszabályi keretbe a nyomtatott sajtót, a rádiót, a televíziót és az internetet. Az Unió audiovizuális irányelveiben ugyanis - amelyekre hivatkoznak a 2010. december 21-én elfogadott médiatörvény készítői - az audio értelemszerűen a hangzást jelenti, a vizuális pedig a képiséget. A nyomtatott sajtóra nem vonatkoznak, az internetre éppenséggel vonatkozhatnának, de az uniós médiapolitikusok elég bölcsek ahhoz, hogy belássák: demokratikus körülmények közepette a világhálót lehetetlen gúzsba kötni.

 

A másik gondom az, hogy miközben a kormánypárti törvényhozók békén hagynák a magányos bloggereket és egyéb, nem szervezett feltételek között ténykedő vélemény-nyilvánítókat - elvégre csekély hatással vannak a nyilvánosságra, kevés vizet zavarnak -, igyekeznek kordában tartani azokat a médiamunkásokat, akik intézményes keretek között dolgoznak, és esélyük volna a nyilvánosság alakítására. Tiszta beszéd, és van is benne rendszer. Köszönjük meg Kövér Lászlónak, hogy elárulta a végrehajtó hatalom sokáig gondosan titkolt szándékát.      

komment
süti beállítások módosítása