Vasárnap este a Heti hetesben elhangzott egy mondat. Az asztaltársaság tagjai elsiklottak fölötte, mert Farkasházy Tivadar ejtette ki a száján, akinek az a szerepe a képes kávéházban, hogy tudálékos locsogása miatt ekézzék a többiek. Ő azonban nemcsak unterman, hanem szavakra érzékeny újságíró is. Imigyen fordította ki Orbán Viktor gyakran emlegetett szállóigéjét: „Ellenzékben a haza.”

A nyilvánosság fórumain általában úgy idézik Orbán mondását, hogy a szállóige-formálás szabályai szerint lehántják róla a fölösleges szavakat. A tanulság kedvéért mégis rögzítem, hogy 2002. május 9-én ezt nyilatkozta a bukott miniszterelnök: „Meglehet, pártjaink és képviselőink az országgyűlésben ellenzékben vannak, de mi, akik itt vagyunk a téren, nem leszünk és nem is lehetünk ellenzékben, mert a haza nem lehet ellenzékben.” (Magyar Nemzet) Akkor pendítette meg, hogy két Kossuth-téri Fidesz van: bent, a parlamentben a szalonképes és kint a zabolátlan. S hogy ne legyen félreértés, 2003. szeptember 22-én nyomatékosította: „Nem érezzük magunkat ellenzékben. Elfogadom, hogy az alkotmányos szabályok szerint ellenzékben vagyunk, de nem vagyok hajlandó így is gondolkodni.” (Békés Megyei Hírlap) S mert nem volt hajlandó alkotmányos szabályok szerint gondolkodni, fáradozását siker koronázta, a benti és a kinti Fidesz révén 2010-ben ismét választást nyert. 2013. február 22-én le is szögezte: „Pártjaink lehetnek ellenzékben, a haza azonban nem.” (Hír Televízió)

Következetesen hangoztatott gondolatmenetéből mások csupán az utolsó félmondatot emelték ki. Nem ok nélkül, persze, a lényeg kétségkívül az, hogy A haza nem lehet ellenzékben. Ehhez kapcsolták azt az értelmezést, hogy Orbán Viktor magán és pártján kívül mindenkit kizár a haza fogalmából. Ezt Kis János filozófus, az SZDSZ hajdani elnöke fogalmazta meg a legvilágosabban a Magyar Narancs legutóbbi számában: „Orbán politikájának lényege, hogy a haza csak akkor nincs ellenzékben, amikor a hatalom a jobboldalé.”

Igen ám, de a szállóige-képzésnek olyan törvényszerűsége is van, hogy akik értelmezik, nemcsak kiemelik belőle a lényeget, hanem olykor a visszájára is fordítják. Az első nyilvános kísérlet Bajnai Gordon nevéhez fűződik, aki a 2012. október 23-i nagygyűlésen ezzel a mondattal tért vissza a politikába: „A hazának egyre nagyobb része van ellenzékben.” (ATV) Innen már csak egy lépés Farkasházy Tivadar még egyértelműbb változata. Az a benyomásom, hogy megkezdődött a kampánymondatok egyelőre nevekhez kötődő háborúja.