Napra pontosan negyven év múlva szűnik meg az utolsó napilap. Legalábbis Philip Meyer amerikai médiakutató szerint. Az észak-karolinai egyetem emeritus professzora tekintélyes újságírói-szerkesztői múlt után nem föltétlenül az íróasztal mellett, ujját szopva találta ki a meghökkentő dátumot. Azt számította ki, hogy ha ebben az ütemben csökken a napilapok példányszáma, akkor a 2042-es év lesújtó adatait a következő esztendő második negyedévének első napján kapjuk kézhez.

Itt csücsülünk tehát egy elnyújtott haldoklás kellős közepén, fogjuk a beteg kezét, és figyeljük arcán a baljós jeleket. Én például éppen készülök egy előadásra, három hét múlva tudományos konferencián kell majd beszélnem a legrégebbi magyar napilap rendszerváltás utáni tevékenységéről. A húsvét előtti utolsó munkanapon figyelemre méltó cikket találtam a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban. 1991 elején a Népszava akkori főszerkesztője azt fejtegette, hogy 120 ezer előfizetővel számolhat, 60 ezer példányt pedig a standokon vesznek meg az érdeklődők. Ez, ugye, összesen 180 ezer példány, ma ugyanebből a lapból nem egészen húszezret nyomnak naponta. S az akkori okfejtés szinte szóról szóra megegyezik a néhány hónap előttivel: arányait tekintve az országos napilapok versenyében ez az újság veszítette a legkevesebb példányt.

A vigasztalásra szánt mondatban lehet némi igazság. Az idő tájt, amikor fölálltam a Népszabadság főszerkesztő-helyettesi székéből, megkérdeztem az utolsó munkanap példányszámát, és 385 ezret mondtak. Az idén 60 ezer alá esett, néhány napja pedig kis hírt olvastam arról, hogy a Ringier nevű svájci cég 750 millió forinttal növelte az újság törzstőkéjét. Ami a magam gyarló üzleti értelmezése szerint azt jelenti, hogy tavaly ennyi volt a legjobb magyar napilap vesztesége. S hogy teljesebb legyen a kép, alig több mint húsz év alatt a Magyar Nemzet 200 ezertől jutott 50 ezer alá, a Magyar Hírlap pedig százezertől a tízezerig. A mintegy 700 ezer példányban megjelenő megyei napilapok még úgy, ahogy tartják a frontot, a rendszerváltás óta ugyanis minden három példányukból „csak” egyet veszítettek el.

A kép árnyaltabb persze, mint amennyit harminc sorban felvázolhattam. Mindössze azt akartam állítani, hogy magyar fejjel is érdemes eltűnődni Meyer professzor amerikai jövendölésén.