Pontosan egy évvel ezelőtt Pomáz szélén kigyulladt egy családi ház. A helyi riasztást a január elsejétől érvényes intézkedés nyomán átirányították a megyei ügyeletre, onnan értesítették a területileg illetékes szentendrei ügyeletet, a közeli városból pedig visszaszóltak Pomázra. A kommunikáció évezredes törvényszerűsége alapján lépésről lépésre torzult az információ, és mire megérkezett a kiindulópontra, a Vróci utcából Lóci lett. Az egyik a település egyik szélén van, a másik a másik szélén.

Ha eleve a helyi ügyeletre futott volna be a riasztás, akkor a szűkebb pátriájukat ismerő tűzoltók bizonyára visszakérdezték volna, hogy jól hallják-e, és nem tévesztették volna össze a két utcát. A késlekedés egy öregasszony halálába került. A vizsgálat „természetesen” elkente a fejleményeket, és a központosítást elrendelő kormányzat nem okult az esetből. Ezekben a napokban pedig a környékbeli lakosok hiába enyhítették áldozatos munkával a hóval eltorlaszolt úton rekedt autósok megpróbáltatásait, összehangolásukból nagyon hiányzott az önkéntes tűzoltók rutinja.

Igen ám, csakhogy a központosításhoz amúgy is vonzódó kormányfőnek 2011 végén el kellett döntenie, vajon melyik ujjunkat harapja. A tűzoltóság eszközállományának megújítására nem volt pénz, de ha a hivatásos egységeket a nyugat-európai alsó szintre fejleszti, és ennek árán elsorvasztja az önkéntes egyleteket, akkor az állam talán eleget tehet közszolgálati feladatának. Mint e hét végén kiderült, az elképzelés nem jött be. A tanulságokat aligha vonja le a miniszterelnök, a filozófiájához tartozik ugyanis, hogy erőlteti a központosítást. A szomorú helyzetnek azonban van egy figyelemre méltó következménye.

A kommunikáció szakos diákokkal rendszeresen elemeztetem a helyi nyilvánosságot, és a dolgozatokból kiviláglik, hogy a falu életében sűrűsödési pont az önkéntes tűzoltó egylet. Legalább száz éve itt gyülekeznek a serkenő bajszú és a katonaviselt férfiak, hogy aztán gyakorolják az embermentést, majd sörözgetés közben megbeszéljék a közös dolgokat. A diákok azt pedzegetik, hogy miután állami segítség híján feloszlottak a helyi egységek, a volt tűzoltó szertárban, a helyi nyilvánosság közismert találkozási pontján leginkább könyvtárat rendeztek be. A sors iróniája, hogy ha jobban sikerül megszervezni a hó fogságába esett utasok ellátását, akár szórakoztató olvasmányok is elüthették volna a fagyoskodó emberek idejét.