A februári huszonnyolc jegyzetre nem kaptam annyi telefont és digitális üzenetet, mint a legutóbbi kettőre. Valószínűleg azért, mert érvelés helyett idézetekkel érzékeltettem, vajon interjúhelyzetben miként viselkednek a közéleti szereplők. A véleményezők álláspontját könnyű összefoglalni: észrevették, hogy a nem politikával foglalkozó celebek földicsérik a nyilvánosság képviselőjét, a politikusok viszont alábecsülik. Az okokról már megoszlik a véleményük.

Mielőtt kifejteném, hogy mit gondolok az idézettek viselkedési kultúrájáról, nem árt megjegyezni, hogy érdemi válasszal az kecsegtet, ha érzelmektől mentesen tesszük föl a kérdést: vajon mire való a sajtó, tágabb értelemben a média? Szerintem arra is, hogy akik interjúhelyzetbe kerülnek, az üzenetüket igyekeznek minél több emberhez (médiafogyasztóhoz, választópolgárhoz) eljuttatni. Ehhez azonban médiafelületre van szükségük, ráadásul olyan szakemberre - nevezzük újságírónak -, akinek segítségével üzenetük eléri a célréteget.

Színező elemként akadt két civil az idézet-összeállításban, a pornófilm-producer Kovi (Kovács István) és a táncdal-énekesnő Kovács Kati. A beszélgetés hevében tegezve fordultak az újságíróhoz. Egyikük ezt mondta: „Mindig beletrafálsz.” A másikuk pedig ezt: „Jól fogod meg.” Elnézést tőlük és a velük beszélgető újságíróktól a pikáns hasonlatért, de a helyzetük emlékeztet a nyilvánosházi jelenetre, amikor a betérő polgárnak csak úgy sikerül kicsiholnia magából a teljesítményt, hogy „szívem hölgyének” becézi a harcedzett örömlányt. A médiafelületre áhítozó interjúalanynak szüksége van a nyilvánosságra, ezért belopja magát az újságíró rokonszenvébe, akár még némi füllentés (földicsérés) árán is.

Ellentétben a beképzelt, dölyfös, elbizakodott, felfuvalkodott, fennhéjázó, fölényes, gőgös, kevély, leereszkedő, lekezelő, öntelt, pökhendi, pöffeszkedő, rátarti politikusokkal, akiknek szintén szükségük van ugyan a médiafelületre, ezt azonban titkolják a nyilvánosság elől. Kedvez nekik a magyar sajtó hagyománya: amióta létezik, majdnem mindig politikai alávetettségben működött. Az már csak a nyilatkozók műveltségén (műveletlenségén), kulturáltságán (kulturálatlanságán) múlik, vajon kedélyesen vagy gorombán érzékeltetik-e a nyilvánosság képviselőjével, hogy ki az úr a háznál. Akarom mondani a nyilvánosháznál.