Sebes György harcedzett hírújságíró. Évtizedeket töltött tévéhíradóknál, jelenleg a Népszava egyik főszerkesztő-helyettese. Feltételezhető, hogy előélete folytán ő irányítja az információs szolgálatot. Azért hozom szóba éppen őt, mert e médianaplót sok kommunikáció szakos főiskolás és egyetemista olvassa, akik talán okulnak az esetéből. Kiderül belőle, hogy mire kell vigyáznia egy hírújságírónak, aki rövid és jó cikket írt a Népszava mai számába a Fidesz hatalomgyakorlásáról.

Íme, az egyik mondata: „Kövér házelnök már jelezte, a jövő évtől visszatérhetnek a háromhetenkénti ülésezésre is.” Az országgyűlés elnöke csakugyan többször lebegtette meg, hogy az első Orbán-kormány gyakorlatához hasonlóan nem hetente hívná össze a parlamentet, hanem ritkábban. Az ellenzéki pártok berzenkedtek, persze, az ellenzéki újságok pedig a kormánypárt antidemokratikus lépései közé sorolták a faramuci ötletet. Sokáig okkal, január hetedike óta azonban elhalasztható a fölháborodás. Kövér László interjút adott a Zalai Hírlapnak, és az újságíró ama kérdésére, hogy akkor mi lesz a háromhetenkénti ülésezéssel, ezt válaszolta: „Ebben a ciklusban nem látom a realitását.”

Rutinos politikusként ügyelt arra az országgyűlés elnöke, hogy országos lapban, fővárosi rádióban-televízióban meg se említse a Fidesz meglepő visszavonulását. Hadd egye a fene azokat a fránya ellenzékieket, akik úgysem figyelnek a megyei napilapokra. Tőle függetlenül nekem is az a benyomásom, hogy az országos szerkesztőségekben még mindig nem vált beidegződéssé például a megyei lapok olvasása. Holott akad bennük érdekes információ, mint például a háromhetenkénti ülésezés elodázása. Pedig a hírszerkesztők bizonyára tudják, hogy az országos politikusok hajlamosak a helyi médiumokban, leginkább a megyei napilapokban kibeszélni magukból azt, amit ilyen vagy olyan megfontolásból a világ minden kincséért el nem árulnának a központi médiumokban.

Bevallom, hogy én sem olvasom el a megyei lapok minden sorát. Naponta mégis áldozok rájuk egy órát, hogy megnézzem, vajon kik jártak a vidéki Magyarországon, és ha már ott voltak, mondtak-e valami szokatlant, elgondolkoztatót. Talán gyanús ez a rögeszmével felérő információéhség, mentségemre szóljon azonban, hogy nem vagyok vezető hírújságíró egy fővárosi szerkesztőségben.