Néhány perccel ezelőtt még politológusok értelmezték Gyurcsány Ferenc szavait, holott az évértékelője 43 órája hangzott el. Lehet, hogy a volt miniszterelnököt amortizálta a politikai ármánykodás. Az is lehet, hogy egy kis párt fejeként nem szólhat bele a nagypolitikába. De a legutóbbi két napban sokan ismerték el nyilvánosan, hogy a beszéd hatása alól nehezen vonták ki magukat.

Nekem is az a benyomásom, hogy kitűnő szónok, képes lekötni a hallgatóság figyelmét. Akadt viszont az évértékelőjében egy mozzanat, amely a sebezhetőségéről árulkodik. Nem tetszett neki, hogy bárkit is a fölmenői alapján listázzanak. Kifejtette hát, hogy érdeklődéssel olvasta Bächer Iván tárcáját a Népszabadság múlt hét végi számában, azt már én teszem hozzá, hogy az említett író a nemrégiben elhunyt Faragó Vilmosról emlékezett meg. A néhai újságírót Gyurcsány az Élet és Irodalom főszerkesztőjének titulálta, majd „zsidó ember”-nek nevezte. Mielőtt folytatta volna a példázatot, valaki pontosította a túlnyomórészt koros közönségből, hogy Faragó nem volt az ÉS főszerkesztője. A szónok egy pillanatra zavarba jött, majd úgy vágta ki magát az önmagának állított verbális kelepcéből, hogy akkor pedig szerkesztette az irodalmi hetilapot. Tovább pontosítanám a közismert politikust: hajdani kollégám főszerkesztő-helyettes volt csaknem két évtizedig, a szomszédos szobában dolgozott. Ráadásul állíthatom, hogy ’zsidó ember’-nek sem vallotta magát.

Elhatározása arra vezethető vissza, hogy sorsában hordozta a származástanok képtelenségét. Apja az újkígyósi sváb borbély volt, Pfiff-nek hívták. (A pfeifen, pfiff, gepfiffen azt jelenti, hogy fütyülni, sípolni.) Anyja pedig a helybéli zsidó kocsmáros lánya volt. Ez a párosítás életveszélyekkel járt 1944-1947 között; a nyiladozó értelmű fiút hol anyai, hol apai ágon akarta kiközösíteni az államhatalom. Nem csoda, hogy megunta az egészet, és új néven élte a saját életét. Gyurcsány Ferenc eszmefuttatására jellemző tehát Dugonics András író 1802-ből való szállóigéje: „Néha a szép példát is rútul festik.”

A volt miniszterelnök esze úgy vág, mint a beretva, a tanulékonysága pedig bámulatos. Az elfuserált példázat nyomán mégis kezdem kapizsgálni, mi riaszt a személyiségében: nem itatódott át a kultúrával. Úgy érte meg csaknem harminc éves fővel a rendszerváltást, hogy eszébe sem jutott ÉS-t olvasni, a korabeli értelmiség egyik szemléletformáló fórumát. S benne a talán legjellegzetesebb hangot, Faragó Vilmosét.