A címet Kéri László politológustól kölcsönöztem. A könnyen megjegyezhető metaforával idestova egy éve foglalta össze a demokratikus ellenzék belső küzdelmét. Szavai látnokinak bizonyultak, legalábbis abban az értelemben, hogy nők egyelőre nem tűntek föl az Orbán-ellenes csoportosulások élén. Aki a SZEMA nevű liberális szervezet elnökén, Ungár Klárán kívül képes még egy médiában forgolódó ellenzéki politikusnőt említeni, annak fölajánlok egy aranyozott bilit.

A találó metafora érvényessége azonban csak október 23-áig, a Milla szervezte tömegtüntetésig tartott. Addig a választási vereség nyomán szétaprozódott ellenzék csoportvezetői kamaszok módjára álltak ki az árokpartra, hogy bemutassák távívelő tudományukat. Csakhogy Bajnai Gordon színre lépése után minőségi változás ment végbe a sugárban lövellő vagy éppen csak csordogáló metafora értelmezésében. Bizonyára a hidegedő időjárással is magyarázható, hogy az ellenzék hím tagjai a havazás beköszöntével kevésbé látványos vetélkedésbe kezdtek. Már nem távolsági versenyeket rendeznek, vagyis nem a távlati elképzeléseikkel kecsegtetik a közvéleményt, hanem körkörös védelemre rendezkednek be.

A fehérlő földtakarót sárgás pontokkal pöttyözik körbe, kijelölik a csoport határait - ezt nevezik a társadalomtudósok identitáskeresésnek. A művelet úgy is fölfogható, persze, hogy mielőtt összefogásra szánnák el magukat, megkülönböztetik magukat egymástól. Oké, amióta világ a világ, így szokták összeszedni magukat a választási vesztesek. De előbb-utóbb csak össze kéne csiszolódni, épp ezért egyre inkább érdemes volna érzékeltetni, hogy a hóba rajzolt körök részben át is fedik egymást. Ezek ugyanis ama közös mozzanatok (érzelmek, szándékok, programtöredékek), amelyekre alapozni lehetne a majdani együttműködést.

Ha a politikában versengő kamaszok a kelleténél jobban hangsúlyozzák azt, ami elválasztja őket, könnyen megtörténhetik, hogy mire eljutnak az együttműködés kinyilvánításáig, elmérgesedik a viszonyuk. Ahhoz, hogy ez mégse következzék be, azt hiszem, sokkal több nőre volna szükség. Olyan közéleti személyiségekre, akik már csak alkati okból sem művelhetik a férfias vetélkedést. Ráadásul kompromisszumos készségük is akadályozza őket abban, hogy kiélezzék az ellenzéken belüli feszültségeket.