Bőhm András SZDSZ-politikus volt, és inkább a fővárosi közgyűlésben jeleskedett. Közéleti tevékenysége nem hagyott maradandó nyomokat a tudatomban. Csupán most, pártjának bukása után figyeltem föl rá, amidőn érdekes cikket közölt a digitális HVG-ben. Tegnap fölsorolta Gyurcsány Ferenc vétkeit, és metsző iróniával jegyezte meg, hogy a volt miniszterelnököt lenyűgöző személyiségnek és kiváló szónoknak tartja, akinek másodszor is nagy szerepe lehet Orbán Viktor választási győzelmében.

Értékítéletéből kirajzolódik a szabad demokraták szomorúsága: egy baloldali milliárdos kiénekelte szájukból a sajtot, és miközben elkommunikálta előlük a liberális elveket, a megvalósításuk kudarcba fulladt. Okfejtésében van igazság, ám találtam egy mondatot, amely igazságtalannak hat. Szerinte a Demokratikus Koalíció fanatikusainál „sokkal többen vannak, akik nehezen vesznek részt olyan összefogásban, amiben az ő elnökük a jelenlegi súlyánál nagyobb szerepet kíván játszani.” Nem tudható, persze, hogy Gyurcsány Ferenc miket gondol magáról, és milyen terveket melenget a keblén; csupán abból indulhatunk ki, amit a nyilvánosságnak mond. Nézzünk hát néhány tőle való idézetet!

Kettőt például egy szombathelyi portálról: „Amit én képviselek, annak az országban nincs többsége.” Majd ezt: „Minek kellene nekem keresni a többség kegyét? Nem kormányozni akarok.” (Nyugat.hu, 2013.01.27.) Aztán Vas megyéből átment Veszprémbe, ahol ezt mondta: „Nem hiszem, hogy mi nyerni fogunk, de hát nem is az a célunk, hanem hogy legyen nyolc-tíz százalékunk.” Majd ezt: „Összefogáspártiak vagyunk, bár ebben mi vagyunk a legkisebb játékosok.” Az ellenzéki összefogásról pedig így beszélt, szintén a veszprémi újság hasábjain: „Nem azt mondom, hogy kibicelni fogunk, inkább csendestársak leszünk.” (Napló, 2013.01.30.) Egy megyével arrébb pedig kifejtette: „Magam nem akarok sem kormányfő, sem miniszter lenni 2014-ben. Csak egy jól működő párt vezetője.” (Fejér Megyei Hírlap, 2013.01.31.)

Kizárólag a dunántúli körútról idéztem a volt miniszterelnök realitásérzékről árulkodó szavait. Azokból a portálokból és újságokból, amelyeket egy budapesti, ráadásul fővárosi ügyekkel foglalkozó politikus aligha olvas. Miért is olvasna? Bár manapság a felkészülésnek már nincs (számítás)technikai akadálya, inkább csak szellemi van. Talán épp az a különbség politikus és újságíró között, hogy a politikus nem érzi kötelességének a tájékozódást, mielőtt elmarasztaló értékítéletet fogalmaz meg.