A Médiapáholy második összejövetelén kevesebben voltunk. A magyarázat valószínűleg abban rejlik, hogy most a szervezők jegyet adtak, és ötszáz forintot kértek érte. Akkor harmincöten szorongtunk a kihajtható kerti székeken, tegnap tizenheten kényelmesen elfértünk. Átlag-életkorunk ötven körül lehetett. Sokan nyugalmazott vagy kirúgott szakmabeliek, akik annak ellenére jöttek, hogy nem veti fel őket a pénz.

A meghívott médiakutató, Bajomi Lázár Péter izgalmas és fájó összefüggésekre hívta föl a figyelmet. Oxfordban bekapcsolódott a nemzetközi kutatásokba, majd itt, Budapesten, a Tátra utcai szobakonferencián elmesélte, hogy angolszász nyelvterületen miként foglalkoznak a magyarországi médiahelyzettel. Volt egy eszmefuttatása, amely továbbgondolásra késztet. Az nyilvánvaló, ugye, hogy a kétharmados miniszterelnökök, Horn Gyula és Orbán Viktor merőben ellentétes médiapolitikát vittek, illetve visznek. Az a benyomásom, hogy még a két Orbán-kormány médiapolitikája között is minőségi különbség van, az első vezetője ugyanis közelebb került Horn megegyezéses gyakorlatához, mint 2010 utáni önmagához.

A Horn-féle felfogás plurális médiarendszert és több párti kuratóriumokat eredményezett, a második Orbán-féle viszont Csurka István kártyás előéletéből való mondására hajaz: „A győztes mindent visz.” Horn Gyula a hegemón médiakormányzást testesítette meg, amennyiben ragaszkodott ugyan az erőfölényéhez, de az ellenzéki pártokat is bevette a buliba. Orbán Viktor viszont monopóliumra törekszik, és nem hullajt morzsákat az ellenzéki csoportosulásoknak. Eddig semmi meglepő nincs az okfejtésben, csakhogy Bajomi Lázár Péter kitágította a láthatárunkat.

Szerinte a többi kelet-európai országban is akadnak miniszterelnökök, akik a konszenzusos gyakorlatot művelik, de olyan kormányfők is, akik kisgömböcként kebelezik be a médiát. Egyöntetű például, hogy a közszolgálati médiumokra szánt költségvetési pénzeket pártcélra használják föl. Azzal a különbséggel, hogy a hegemón módszer jóvoltából nemcsak a kormánypártoknak jut apanázs, hanem az ellenzékieknek is, a monopól módszer révén viszont éhkoppon maradnak az ellenzéki pártok. A Médiapáholy tegnapi vendége szinte a számból vette ki a szót. Kár, hogy egyelőre egyikünk sem bizonyíthatja, amit itt, Európa érdesebb, keleti részén megéltünk.