Szeretek vizsgáztatni, mert majdnem mindig akad olyan kommunikáció szakos diák, aki továbbgondolásra ingerlő kérdéssel lep meg. A legtöbben úgy vannak vele, hogy ha már föl kell készülniük a 170 oldalas médiapolitikai jegyzetből, akkor érdemes az összefüggéseket is megérteni. Ilyenkor lendítenek ki a megszokott kerékvágásból. Tegnap például az egyik levelező hallgató azt firtatta, vajon az újságírók nyerték-e meg a médiaháborút.

Azt tanítom, hogy a médiaháború 1989 őszétől 1998 közepéig tartott, a megyei lapok körüli purparlétól a plurális médiarendszer felállításáig, de a diákoknak azt is tudniuk kell, persze, hogy más kutatók szerint a mai fejlemények szerves részei a jelenig elhúzódó médiaháborúnak. Előbb-utóbb csak kikristályosodik az igazság, addig is foglalkoztat a tegnapi kérdés, az újságírók szempontjából ugyanis még nem gondoltam végig a helyzetet. Most megpróbálom.

Amióta az eszemet tudom, az újságírók csupán egyszer élték át a szakmai eufória fölemelő érzését. 1989 közepe és 1990 közepe között, amikor a Kádár-korabeli elit már nem, a rendszerváltás utáni első kormány pedig még nem ellenőrizhette a szerkesztőségeket. Az újságírók azt írták, mondták, amit akartak, és a szerkesztők számára sem jártak egzisztenciális veszéllyel a közlések. Erre a bő esztendőre illik az a megfogalmazás, hogy a médiaháború első csatáját kétségkívül az újságírók nyerték meg. Nehezen engedtek a szerzett jogokból, noha az újjászerveződött politikai elit igyekezett a sajtószabadság szellemét visszagyömöszölni a palackba.

A kényes művelet évekig nem sikerült neki. Leginkább azért nem, mert önmagával volt elfoglalva; pártokba tömörült csoportjai harcoltak a hatalomért. E hatalmi harc terepe, az országgyűlés nem fogadta el azokat a médiatörvény-tervezeteket, amelyek figyelembe vették volna a szakma (az újságírók) érdekeit is. A médiatörténet fintora, hogy volt olyan tervezet, amely egyetlen igen szavazatot sem kapott. Még azok sem voksoltak rá, akik beterjesztették. Másokkal ellentétben az 1996-os médiatörvényt úgy értelmezem, hogy ekkor jutottak közös nevezőre a politikai elit különböző szerveződései. Erejükből már telt arra, hogy visszaszerezzék az ellenőrzés jogát a média fölött.

Egyre inkább az a benyomásom, hogy a következő, jelenleg is hatályos médiatörvény ennek a folyamatnak a betetőződése.