Médianapló

Médianapló - Mitől pártelvű a sajtó?

2013. január 30. 12:01 - Zöldi László

A tulaj házaspár átvitte a bútorokat a kisebbik szobába, a kiürített nagyobbikat pedig telerakta kinyitható kerti székekkel. Harmincöt fért el belőlük. S mert digitálisan jelentkeztünk be a Médiapáholy első beszélgetésére, az ülőhelyek már délre megteltek, holott a vita délután ötkor kezdődött. A félhomályban mécsesek sejtelmesen világították meg az előadó fehérlő hajhálóját. Csak villanygyújtásnál derült ki, hogy rosszul láttam, Lengyel László ősz és hosszú haja türemkedett a fülén túlra. (Márkajelzése, a szürke szvetter ezúttal hiányzott róla.)

 

Nem köntörfalazott, azonnal a frontsajtóval kezdte, és pártelvű médiával folytatta. Ezt mi, szakmabeliek, akik elméletileg is foglalkozunk a médiával, furmányosabban fogalmazzuk meg: politikailag elkötelezett vagy tömbösödött sajtóról, pártos médiáról beszélünk. A lényeg persze ugyanaz: a magyar sajtó hagyományai úgy alakultak, hogy az elfogult lapok veszteségeit a pártok pótolták. De hogy milyen forrásból, azt ritkán kötik a nyilvánosság orrára, a kutatók pedig még utólag sem képesek feltárni. Ezért hallgattam szívesen a jogász-közgazdász-politológus, mellesleg az egyik legnevesebb közíró élménybeszámolóját.

 

Némi hezitálás után ugyanis kifejtette, hogy 2006 őszén írt egy cikket Gyurcsány Ferencről, amelyet annyira sértőnek vélt az akkori miniszterelnök, hogy attól kezdve 2009 tavaszáig, tehát a kormányfő lemondásáig a szerző nem jelenhetett meg a közmédiumokban és a politikus pártjához közel álló újságokban, portálokon. Vallomása adalékul szolgál ahhoz a szakmai körökben bujkáló vitához, hogy voltak-e párt vagy/és kormány közeli médiumok 2002 és 2010 között. Igen, voltak, ezt viszont nem könnyű tényekkel is bizonyítani. Az sem vigasztal bennünket, hogy a másik oldalon még keményebben és eredményesebben, hatékonyabban alakították ki azt a médiahálózatot, amelyben szinte már nem is újságírók, hanem frontharcosok szolgálnak.

 

Ezt nem azzal magyarázom, hogy a konzervatív újságíró szervilisebb, mint a baloldali. Azzal inkább, hogy a baloldali újságírónak 1949-től 1989-ig negyven éve volt megutálni a pártszolgálatot. Ha maradt esze, kigyógyult a betegségből, amely épp a legutóbbi években vette le lábáról a konzervatív újságírót. Tegnap ugyan kevesebbet tudtam meg arról, hogy mit kellene kezdeni a médiával 2014 után, az előadó jóvoltából azonban sokat tűnődhettem a múltról. Benne saját magamról is.         

komment
süti beállítások módosítása