Antall József újdonsült miniszterelnök interjút adott elképzeléseiről a Magyar Nemzetnek. Az 1990. június 6-i számban kifejtette: „Az akkori ellenzék közös vétkének tekintem, hogy a sarkalatos törvények sorában nem született meg a tájékoztatási és sajtótörvény.” Egy másik interjúban pedig hozzáfűzte, hogy az EKA (Ellenzéki Kerekasztal) tárgyalásokon „elsiklottunk” a média ügyei fölött. Az a benyomásom, hogy a jelenlegi ellenzék hajlamos ugyanezt a hibát elkövetni.

Csak azért nem írom, hogy az osztódással szaporodó ellenzéki csoportosulások úgy kerülik a nyilvánossággal összefüggő kérdéseket, mint ördög a tömjénfüstöt, mert az agyonhallgatás hónapjai után mintha pislákolna két reménysugár. Az egyik az, hogy a múlt hét végén kongresszusozó Demokratikus Koalíció (Gyurcsány Ferenc pártja) készített egy hetven oldalas elemzést, amelynek állítólag van egy médiára vonatkozó fejezete is. Szívesen elolvasnám, ha megtudhatnám, hol lehet hozzáférni. A másik reménysugár az, hogy a szocialisták egyik hajdani tévékurátora, Fehér Zsuzsa moderálásával ma vitasorozat kezdődik a 2014 utáni médiáról. Budapesten, a XIII. kerületi Tátra utca 29-ben (Stúdió 11 szalon), délután öttől Lengyel László álláspontját hallgathatjuk meg. Megindult tehát valami, mégis attól tartok, hogy a jövőbeli elképzelések latolgatása közben nem kerülhető ki a kérdés: vajon hol rontottuk el?

Médiapolitikát tanítok, és hogy a kommunikáció szakos diákok vizsgadrukkját enyhítsük, minden alkalommal felajánlom, hogy a 170 oldalas jegyzet tételei közül egyet kiszavazhatnak. Mindig az utolsót választják, amely a 2002 és 2010 közti, meglehetősen kusza médiapolitikát próbálja megérzékíteni. Bizonyára hibás vagyok abban, hogy nem ragadtam meg a szociálliberális nyilvánosságpolitika lényegét, bár ahogy elnézem, a témakört szintén elemző kollégák sem állnak jobban. Annyi mégis kirajzolódik a széteső tételben, hogy 2002 és 2010 között azért nem sikerült méltányolható, továbbgondolásra alkalmas médiapolitikát kialakítani, mert a politikai elit figyelmen kívül hagyta a médiaelit szempontjait, és mellőzte a médiafogyasztók érdekeit.

Örülök a tervezett vitáknak. De a beszélgetések csak akkor lehetnek eredményesek, ha az ellenzékbe szorult politikusok megértik végre, hogy a nyilvánosság ügyeiben nem jutnak dűlőre a szakmai és civil szervezetek megkérdezése nélkül.