A Kovács Zoltán gyakori név, van is belőle néhány ezer. Az ismertebbek közé tartozik például a Videoton-focicsapat menedzsere, az újpestiek hajdani középcsatára. Továbbá egy hetilap főszerkesztője, tévéműsorok gyakori szereplője. Meg egy főhivatalnok, volt pápai polgármester, aki a területi közigazgatásért felelős államtitkárként tengeti az életét. A legismertebb közülük talán mégis az Orbán-kormány szóvivője.

Dr. Kovács Zoltán civilben történész. Korábban sajtótörténetre tanította a debreceni egyetemistákat, majd Kósa Lajos polgármester kommunikációs tanácsnoka lett. Az ő nevéhez fűződik az úgynevezett médiaholdig meghonosítása. A meghökkentően sikeres kísérlet központosította a városi nyilvánosságot, ez a modell 2010 után elterjedt az egész országban. Ha ő kiejti a száján, amit a 96. Kormányinfón mondott, hogy „A média egy része primer politikai szereplőnek tekinti magát.”, akkor azt érdemes megszívlelni.

A kormány-szóvivő becsületére válik, hogy március 15-én, a szabad sajtó napján sem szokott hízelegni az újságíróknak, hogy a negyedik hatalmi ág tiszteletre méltó munkatársai. Tisztában van azzal, hogy az államelmélet csak három hatalmi ágat ismer: a törvényhozást (a parlamentet), a végrehajtó hatalmat (a kormányzatot) és az igazságszolgáltatást (az ügyészséget meg a bíróságot). A rendszerváltás óta mi is megtapasztalhattuk, hogy a polgári demokráciában a törvényhozók (az országgyűlési képviselők) és az igazságszolgáltatás felelős emberei (az ügyészek meg a bírók) azt a feladatot kapták, hogy ellenőrizzék a kormányzatot a törvények alkalmazásában. A végrehajtó hatalom igyekszik lerázni magáról a fürkésző tekinteteket, olykor maga alá is gyűri a két hatalmi ágat. Ekkor kerül előtérbe a média.

A nyilvánosság eszközrendszerét működtető újságírók hajlamosak arra, hogy átvegyék az ellenőrzésre szakosodott, de funkciójukban korlátozott hatalmi ágak szerepét. A múlt csütörtöki Kormányinfón ezt állapította meg az Orbán-kormány szóvivője a maga sajátos modorában. Kijelentése szakmailag elfogadható, értékítéletté a metakommunikációja emelte. Valószínűleg nem tehet róla, de ő a végrehajtó hatalom legfenyegetőbb arca. Még az egyébként tényszerű kijelentést is olyan mimikával adta elő, hogy a képernyő előtt ülve összerezzentem. Pedig csupán kimondta, hogy a kormányzat észrevette a rá leselkedő veszélyt, és jó, ha ehhez tartjuk magunkat.