Az epizód két év híján két évtizedes. 1998. október 7-én Kiss Péter, az MSZP újdonsült ügyvezető alelnöke miskolci fórumra érkezett. Ugyanezen a napon szintén megjelent a városban Szekeres Imre, az MSZP volt frakcióvezetője és volt választási kampányfőnöke. Ő is fórumon vett részt, légvonalban négyszáz méternyire Kiss Péterétől. A két politikus nem tudott egymásról. Kiderült, hogy amikor Szekeres szervezte az MSZP választási kampányát, nem tartott igényt a munkaügyi miniszter közreműködésére. Amikor viszont a vereség nyomán Kiss Péter lett az ügyvezető alelnök, ő sem tartott igényt a volt kampányfőnök szónoki képességeire.

Mindezt azért elevenítem föl, mert az InfoRádióban megszólalt Gyurcsány Ferenc, aki utalt arra, hogy a népszavazási kampányban a baloldali pártok nem zavarják egymás köreit. Politikusaik úgy járják az országot, hogy nem szervezik egymásra a fórumaikat. Bár külön-külön tartják a találkozókat, de a másik párt fórumára kapacitálják a saját híveiket is, hogy a megyei napilapok több érdeklődőről számolhassanak be. Lám, ha befejeződik ez a beszélgetés a stúdióban - fejtegette a DK-politikus és volt miniszterelnök -, ő is megy Pécsre, ahol négyszáz érdeklődő várja.

Hogy is van ez? Amidőn az MSZP még együtt volt, akkor nem egyeztettek az országjáró politikusai? Most viszont, hogy darabjaira hullott, közte és a belőle kivált pártok között mégis kialakult valamiféle egyeztetési mechanizmus? Márpedig ha így van, akkor sokkal inkább reménykedhetünk a baloldali ellenzék sikerében, mint 1998 őszén. Hm. Csak az együttműködésen múlna a győzelem? Átnéztem az 1998 végi sajtót, és feltűnt, hogy a jobb- és baloldali politikusok, elemzők az MSZP erős társadalmi beágyazottságáról beszéltek, írtak. Más okokkal magyarázták a választási vereséget.

Mára eljelentéktelenedett, kiürült az MSZP. Szintén Gyurcsány Ferenc, a hajdani elnök mondta róla a rádióinterjú napján, tegnapelőtt a Népszava hasábjain, hogy „nehezen birkózik meg hegemóniájának elvesztésével”. Ráadásul a lehetséges 20662 delegátus helyett csupán 3811 aktivistát képes küldeni az október 2-i szavazókörökbe, ami azt jelzi, hogy elveszítette a társadalmi beágyazottságát. A baloldali szavazókat legföljebb az vigasztalhatja, hogy a széttagolódott baloldal pártszerű csoportosulásai között van egyeztetés. Ha másban nem is, abban azért reménykedhetnek, hogy a kampányoló ellenzéki politikusok nem szívják el egymás elől a levegőt.