A sajtóban két napja még a Class FM volt a kitüntetett téma. Nem akadt mértékadó szerkesztőség, amely figyelmen kívül hagyta volna, hogy a médiahatóság nem hosszabbította meg a kereskedelmi rádió szerződését. A cikkírók többé-kevésbé ugyanarra a következtetésre jutottak: a kormányzatnak jól jöhet a 2,7 millió hallgatót vonzó Class frekvenciája. Az új rádiót kitömheti reklámpénzekkel, és a politikai hirdetések hatását fölerősíthetik az őt fényező, az ellenzéket pedig leszóló hírblokkok.
Szinte a Népszava volt az egyetlen újság, amely a rádió sorsát nem önmagában értelmezte. Hozzá kapcsolta a vidéki napilapok akkor még függőben lévő helyzetét is. Küszöbön állt a volt Springer-újságok és az úgynevezett pannon lapok egyesítése a Mediaworks keretein belül, ez tegnap be is következett. Az újság-hálózat a húsz vidéki napilapból immár tizenhármat foglal magába. Ha a parlamenti ciklus félidejében a kormányzat csakugyan elszánta magát a médiapiac átrendezésére, akkor a magyar sajtó megszállására számíthatunk.
E bejegyzés alapgondolata, hogy Szánthó Péter média-szakíró figyelemre méltó textust helyezett kontextusba. De talán nem veszi sértésnek, ha szóba hozom néhány pontatlanságát is. Leginkább azért, mert a Népszava mai száma hírül adta, hogy a Gazdasági Versenyhivatal engedélyezte a tizenhárom napilap egyesítését, és a cikkben ugyanazok a pontatlanságok lelhetőek fel, mint a két nappal ezelőttiben. Ami arra utal, hogy a fiatal kolléga tágas médiaszemlélete még nem párosul megfelelő anyagismerettel.
Hevesi Hírlap nevű újság nincs, van viszont Heves Megyei Hírlap. Olyan újság sem létezik, hogy Komárom-Esztergom megyei 24 óra, bár a 24 Óra nevű napilapot kétségkívül az említett megyében adják ki. Olyan újság sincs, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megyei Új Néplap, csak Új Néplap, amely történetesen ama bizonyos megyében jelenik meg. Olyan újság sem létezik, hogy Békés megyei Hírlap, van azonban Békés Megyei Hírlap. Továbbá Bács-Kiskun megyei Petőfi Népe sincs, a kecskeméti újság neve Petőfi Népe, és az ország egyik legnagyobb megyéjében terjesztik. Az pedig meglepő, hogy mindkét felsorolásból kimaradt a Dunántúli Napló, melyet Pécsett szerkesztenek.
Azért érdemes a volt Springer-lapok nevét megjegyezni, mert a média-szakíróknak lesz még dolguk a vidéki napilapok kétharmadát tartalmazó hálózattal. Már a közeljövőben kiderülhet róla, hogy a Class FM frekvenciáján működő kereskedelmi rádióval és néhány országos újsággal együtt csakugyan a kormányzatot kecsegteti-e körülbelül négymillió, egyenirányításra szánt médiafogyasztóval.