A múlt szombaton kellemes meglepetésben volt részem. A Magyar Nemzet hétvégi mellékletében megszólaltatták Torgyán Józsefet, és a nyugalmazott kisgazda politikus imigyen foglalta össze a kormányétól gyökeresen eltérő álláspontját az állami földek licitjéről: „Az árverés olyan messze áll tőlünk, mint Makó lovag Jeruzsálemtől.” E kijelentéssel csatlakozott a részletekre is kényes kultúremberek klubjához.
Szűk körű csoportunkat Ungár Tamás, a Népszabadság dél-dunántúli tudósítója alapította. A napilap 2014. március 28-i számában egy szocialista politikus letartóztatása nyomán ezt fejtegette: „Száz emberből kilencvenkilencnek fogalma sincs arról, milyen történet szülte a ’Messze van, mint Makó Jeruzsálemtől.’ közmondást, ezért helyette javasoljuk használni azt, hogy Messze van, mint Simon Gábor Bissau-Guineától.” Nem sokkal később, 2015. augusztus 12-én a Napi Gazdaság című napilap hasábjain újabb tag jelentkezett ama bizonyos klubba. Fricz Tamás politológus ezt találta mondani egy aktuálpolitikai elemzésben: „Talán még szegény Makó vitéz is közelebb jutott Jeruzsálemhez, mint Gyurcsány a baloldal szellemiségéhez.”
Végre vagyunk négyen, különböző világnézetű értelmiségiek, akik vettük magunknak a fáradságot, és utánanéztünk egy furcsa mondatnak Ballagi Mór nyelvész 1850-ben megjelent Magyar példabeszédek, közmondások és szójárások gyűjteménye című könyvéből. Az „Annyira van, mint Makó Jeruzsálemben.” arra vezethető vissza, hogy a pápa keresztes hadjáratot hirdetett a Szentföld visszafoglalására. Csakhogy III. Béla királyunk ágynak esett, ezért megeskette a kisebbik fiát, András herceget, hogy ha trónra kerül, helyette is viseljen hadat a „hitetlen” muzulmánok ellen. II. András (Endre) csupán két évtizeddel később, 1217-ben indult útnak. Egyik vitéze, Makó lovag a Velencében bérelt hajón iszogatott. A pohár fenekére nézett, majd arra ébredt, hogy a parton város suhan el. Látta, hogy a templomok tornyán kereszt díszeleg, és módosult tudatállapotában azt hitte, hogy megérkezett Jeruzsálembe. Pedig csak a dalmáciai Spalató (a mai Split) tornyait vette észre.
Miközben üdvözlöm a nyolcvannégy esztendős, veterán politikust a klubban, megbocsátom Torgyán Józsefnek, hogy ugyanebben az interjúban felajánlotta Magyarországot Szűz Máriának. Aztán belegondoltam a szürreális ötletbe, és arra a következtetésre jutottam, hogy üsse kő: ha ezen múlik a szellemi polgárháború megszüntetése, még ez is belefér a megbékélésbe.
