A karácsonyi üdvözletek egyike tűnődésre késztet. Gáspár István küldte, idézek belőle: „Huszonkét év után az első, amit nem az Alkotmány utcában fejeztünk be.” Aki esetleg nem tudná, a digitális levélíró hozta létre a Pallas Páholyt.

Néhány százszor megfordultam benne, sőt az ötven, szakmai alapon szervezett civil egyesület közül a Médiatanárok Körét vezetgettem is. Ma egy feltörekvő cég tartja ott a rendezvényeit, mert az anyagi forrásaitól megfosztott Gáspár doktor nem fogadta el a házban tevékenykedő kormányzati háttér-intézmény ajánlatát. Pedig ha a humorérzéke fogcsikorgató lett volna, úgy haladhatnánk el a bejárat előtt, hogy a hazai baloldal mértékadó szellemi bázisán most jobboldali értelmiségiek beszélgetnek kormánypárti politikusokkal, akik a közeli parlamentből ruccantak át egy kis fejtágítóra.

A szépen berendezett pincehelyiség két évtizedig adott otthont azoknak az értelmiségieknek, akik nem akartak bejárni a Köztársaság téri, majd a Jókai utcai pártközpontba. Több-kevesebb rendszerességgel körülbelül tízezren vettük igénybe az intim rendezvényközpontot. Száznál többen ugyan nem fértek be, de ha hozzájuk számoljuk azokat, akik országszerte olvasták a Klubháló nevű portált, akkor a Pallas Páholy sokszor tízezer érdeklődőt vonzott magához. Néhány adatot átmásoltam a szerverről. A diák-újságírók szárnypróbálgatásait közlő rovatot, a Pályakezdők fórumát 171289-en olvasták, az ifjúsági Pulitzer-díjasok (Czehelszki Levente, Nagy Zsófia és Sándor Alexandra Valéria) naponta jelentkező blogját, a CzeNaSav-ot 142144-en. Vagy ha lejjebb tallózom a figyelemre méltó számsorban, akkor a Vita a médiapolitikáról című eszmecserét 35509-en, az Egy flekk a szociáldemokráciáról című vitát pedig 12404-en olvasták el.

Hiányzik belőlem az intézmények iránt érzett nosztalgia. Úgy vagyok velük, hogy halandóak. Érdemes fölnevelni őket, aztán maguktól is virágzásnak indulnak, majd illő tisztelettel elbúcsúzunk tőlük. A hajdani Pallas Páholy előtt szívfájdalom nélkül haladnék el, ha a hazai baloldal éppen virágzó intézményei több érdeklődőt vonzanának, érdekesebb vitákat kezdeményeznének. De kevés zaj szűrődik ki a szellemi műhelyekből. Annyi azért kiderül, hogy a szétaprózott ellenzék elveszítette kapcsolatait a fiatalokkal és az értelmiségi körökkel. Alig mutatja magát a médiában, és képtelen megfogalmazni, vajon mit jelent egy kerítéssel elzárt, befelé forduló, egyenirányított országban az a fránya szociáldemokrácia.