Nem szoktam hozzá a túl sok kommenthez. Blogom szakmai jellegű, és ha száznál több hozzászólás övezi, érdemes kutatni az érdeklődés okát. Ezúttal azt vettem észre, hogy a kommentek kétharmada (66) két álneves hozzászólótól származik. A bejegyzés már egy napja lekerült az utánközlő portál felületéről, de ők még győzködték egymást. Félszavakba kapaszkodtak, és a másik mamáját is keresetlen szavakkal illették. Ekkor kértem tőlük, hogy most már fejezzék be. Az egyik méltányolta soraimat, de a másik visszapöntyögött, írván, hogy a világháló szabad hely.

Elismerem, hogy mérges lettem, és töröltem a bejegyzés témájától eltérő magánvitát. Erre a pöntyögő úgy reagált, hogy „Te pöcs.” A számítógép képernyőjén, a jobb felső sarokban feltűnt azonban az e-mail címe. A kukac után freemail következett, amit ismerek a falun vagy kisvárosban élő tanítványaim digitális levelezéséből. Hirtelen kíváncsi lettem. Vajon ki lehet a tegeződő pöcsöző? Mivel foglalkozik? Akkor is goromba-e, ha beszélek vele telefonon? Megadtam a számom, amire villámposta-fordultával érkezett a válasz: az ő telefonszáma. Szóval még hiú is, de üsse kő, csakugyan érdekel ez a valószínűleg vidéki értelmiségi.

A vonal másik végén ötven és hatvan közötti hang szólalt meg. Nem zavarná - kérdeztem -, ha a digitális csendőrperturól, amelyben ő tegezett engem, én pedig magáztam öt, az önözésre váltanánk? Így beszélgetésünk kevésbé fajulna kocsmai veszekedéssé. A kulturált percekben pedig kirajzolódott előttem egy sors. Újdonsült ismerősöm éppen lábadozik, mert túl van egy operáción. Szegről-végről szakmabeli, mert egy nehézségekkel küszködő horgászportált üzemeltet. A hajója egy folyó deltájában ringatózik, innen kapcsolódik be a netes eszmecserékbe. Ezt például elrontottam, mert nem szóltam közbe. Helyettem kellett visszautasítania a fasiszta kommenteket, akár meg is köszönhetném neki.

Köszönet a felismerésért, ekkor értettem meg ugyanis, hogy mi a különbség a cenzúra és a moderálás között. Bár bennem nem ötlött fel, hogy közbe kellett volna lépni, de ha egy nappal később világnézeti alapon töröltem volna a 66 „fasiszta”, illetve „komenista” kommentet, akkor cenzúráztam volna. Ha viszont a lepöcsözés után azért töröltem az aránytalan és durva magándiskurzust, mert eltorzította a bejegyzés vitáját, akkor moderáltam. Mellesleg az utánközlő szerkesztőség is csupán erre hatalmazott föl.