Az értelmezők próbálják kitalálni, hogy mihez kezd Simicska Lajos, ha hazatér Ausztriából, a szánkózásból. Ez engem kevésbé foglalkoztat. Az érdekel inkább, vajon mi bontakozik ki Orbán Viktor beszédes hallgatásából: a békességszerzés vagy a rendteremtés.

A pacifikálásnak kettős értelme van. Az enyhébbik a megbékéltetés, a lecsöndesítés, a durvábbik a rend helyreállítása. Háromszoros miniszterelnökünk vonzódik a katonai hasonlatokhoz, ezért talán nem túlzó a feltételezés, hogy ezúttal is hadvezérként jár el: a megszállott országban letöri az ellenállást. Amidőn először alakított kormányt, már kísérletezett ezzel. 1998 májusában felkészületlenül vágott neki a kormányzásnak. Ezt nemcsak én állítom, ő sem tagadta. Jókora késéssel, szeptember 27-én, egy dunai hajókiránduláson hirdette meg, hogy „A médiában, a kultúrában és a gazdasági életben február végéig megkezdődik az erőviszonyok átalakítása, ezek után kezdődhet meg - akár az ellenzék bevonásával is - a polgári társadalom konszolidálása.”

Harmadik kormányzása idején meglepő olvasni az ellenzék bevonásáról, amelyet így képzelt el: „Lehetőséget kell teremteni, hogy mindkét gondolatvilág egyenlő mértékben meg tudja mutatni magát a sajtó nyilvánossága előtt.” Orbán az akkori erőviszonyokból indult ki. A kis híján győztes MSZP-ben erős ellenzéket örökölt, amely az előző négy évben kistafírozta a médiáját. Az újdonsült miniszterelnök úgy találta, hogy mielőtt megharcol a másik oldallal, mielőtt megmutatja a kormányzat gondolatvilágát a sajtó nyilvánossága előtt, rendet teremt a hátországban. Pacifikálta hát ama szerkesztőségeket, amelyek egy harmadik gondolatvilágot tükröztek, az antallit. Ezért olvasztotta be az Új Magyarországba a Magyar Nemzetet - átvéve annak patinásabb nevét -, ezért lehetetlenítette el a Pálfy G. István szerkesztette Ez a Hét című hetilapot, a vidéki Magyarországon pedig az Új Kelet című nyíregyházi napilapot. E szerkesztőségeket meg lehetett volna menteni állami hirdetéssel vagy alapítványi pénzzel, az Orbán-kormány érdekei azonban nem kívánták, hogy az MDF szellemiségéhez kötődő orgánumok életben maradjanak.

Hiteles információk híján egyelőre nincs magyarázatom arra, hogy a második Orbán-kormány 2010 és 2014 között miért nem pacifikálta a Simicska-féle médiumokat. Azt viszont érzékelhetjük, hogy a harmadik ciklusában sort kerített a hátország megtisztítására. Van már gyakorlata benne.