A Vasárnapi Híreknek van egy munkatársa, akinek adok a véleményére. Bálint Orsolyának hívják, felkészült kulturális újságíró, aki érdekesen írja meg az élményeit. Ezúttal a Story4 nevű Sanoma-televízió Hír24 című adásáról tűnődött. Az új vállalkozást a közszolgálati propagandaműsorok és a kereskedelmi bulvárhíradók között helyezte el. Okfejtéséből az olvastam ki, hogy kormányzati szempontból kínos, ha egy tévéhíradó nem hallgatja el az információkat, hanem korrekt módon tájékoztat róluk. Mégis van egy mondata, amely árnyalásra szorul.

Ezt fejtegette: „A magyar híradók többségét a fővárosközpontú provincializmus jellemzi.” Telitalálat a jelzős szerkezet, és elönt a sárga irigység, hogy nem nekem jutott eszembe. Csakugyan létezik valamiféle fővárosközpontú provincializmus, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy az országos tévék ritkán mozdulnak ki a budapesti stúdióból. Ha viszont folyamatában nézzük a jelenséget, elkönyvelhető bizonyos fejlődés. Régebben szóba hoztam híradós újságírók jelenlétében, hogy a stábbal nem ártana néha elhagyni a fővárost. Csodálkozó tekintetük arról árulkodott, hogy ez föl sem ötlött bennük, majd kiderült, hogy a főnökeik sem noszogatták őket a kirajzásra. Azóta annyit változott a helyzet, hogy ha neves politikus országos körútba kezd, vagy tömeges karambolról érkezik hír, a világhálón átfutják a területileg illetékes megyei napilap online változatát, hátha találnak felhasználható információt. Arra már nem vennék mérget, hogy a másnapi újságot is föllapozzák, amelyben a megyei szerkesztőség kibontja a portálon közölt hír hátterét.

A tévés hírműsorok eljutottak odáig, hogy alkalomadtán adásba illesztik a vidéki információkat. Arra viszont már nincs energiájuk, hogy képeket (történeteket, sorsokat) társítsanak hozzájuk. Azt hiszem, hogy ez már nem is annyira szándék, mint inkább pénz kérdése. A híradózás drága műfaj. Nemcsak közlekedési és filmezési eszköz, esetleg műholdas közvetítési lehetőség kell hozzá - olyan riporter is, aki képes élő adásban tájékoztatni a nézőket. A fővárosközpontú provincializmus ügyében azért vagyok mégis derűlátóbb Bálint Orsolyánál, mert éppen a Hír24 indulása sejteti, hogy nem csökken, hanem nő a hírműsorok száma. Márpedig a versenyhelyzet (a hírverseny) kikényszerítheti azt a szemléletet, amelyet mindketten hiányolunk az „országos” tévék gyakorlatából.