Megtanultam, hogy ha naponta harminc sort szánok e rovatba, csupán egy téma fér bele. A másikat ki kell hagyni, vagy a következő nap szentelni neki újabb harminc sort. A bevált módszerből most némi bonyodalom támadt. Tegnapi jegyzetemre reagált Flankerr, aki idézte belőle az egyik mondatot: „Nem lesz kötelező a nyelvtant tanulni az általános iskolában.” Majd kulturáltan firtatta: „Megkérdezhetem, erről hol talált megbízható forrást?” Próbálok rá válaszolni.

A médianaplóbeli idézet tegnap így folytatódott: „amihez indoklásul azt fűzte egy tanulásfejlesztési szakember, hogy a számítógépek és a helyesírási programok korában fölösleges helyesírással bajlódniuk a magyar nebulóknak”. Az összetett mondat nem az én állításom tehát, hanem másé. S hogy kétségeim voltak az információ hitelességéről, abból is kiderül, hogy ezt a címet adtam a jegyzetnek: „Tényleg nem lesz kötelező a nyelvtan?” A témára egyébként a Népszava Online-ban figyeltem föl. Augusztus 13-án foglalkozott vele Gebics blogja, amelyből ez a mondat ihletett meg: „Ha nem is igaz a hír, azért elgondolkoztató.”

Mielőtt azonban elgondolkoztam volna róla, utánanéztem a részleteknek. Az eredeti cikk 2013. február 25-én látott napvilágot a Webhír.com portálon, és a szerző említett egy bizonyos „Kis Erikát, a Tanulásfejlesztési elnökét”. Itt kezdtem gyanakodni, elvégre kimaradt az intézmény (bt, kft vagy intézet) megjelölése. Ráadásul a szerző „Mr. X.”, ami nem föltétlenül varázsolta hitelessé az információt. Tudomásul vettem, hogy a hír légből kapott, ezt viszont nem tartottam annyira fontosnak, hogy harminc sorban ecseteljem. Az érdekelt inkább, hogy ha igaz volna, vajon milyen következményekkel járna. Ám még mielőtt kifejtettem volna a feltételezésből adódó következtetést, augusztus 14-én Hoffmann Rózsa államtitkársága közleményt adott ki.

Azzal cáfolta a február 25-i cikk hitelességét, hogy a szeptemberben kezdődő tanévtől nem szűnik meg ugyan a nyelvtan kötelező jellege, de a két tantárgyi részelem aránya „némileg az irodalom javára tolódik el”. Majd bizonyítékul a gimnáziumi kerettantervből idézett. Igazán kár, hogy ama tanulásfejlesztési szakember, ha egyáltalán létezik, kizárólag az általános iskolát fenyegető veszélyről beszélt. Nem állítom, csak kérdezem, kedves Flankerr, mi van akkor, ha a közoktatásért felelős államtitkárság az év elején léggömböt eresztett föl, hogy tesztelje a szakmát: vajon mit szólnának a magyartanárok, ha nem kéne nekik nyelvtant tanítani az általános iskolában?