A Népszabadság mai számából továbbgondolásra késztet Nyusztay Máté áttekintése a Facebook-ról. Bár némi visszaesésről számol be világszerte, mégis az a benyomásom, hogy ennél vegyesebb a kép. A fejlett országokban a lélekszámhoz képest sok az internetező, akiknek figyelme megoszlik a közösségi oldalak között. A fejlődőkben fajlagosan kevesebben tartózkodnak a világhálón, de ők elkötelezettebben fészbukolnak. Mi valahol a félúton vagyunk, én pedig az aktív kisebbséghez tartozom.

Magyarországon 4,6 milliónyian nézegetik a Facebook üzenőfalát, ez nagyjából megfelel az internetezők számának, ami az európai mezőnyben nem rossz arány. A hatvanöt felettiek száma 140 ezerre rúg, ez három százalék körüli. Száz hatvanöt felettiből tehát mindössze három fészbukolgat. S mert egy másik felmérés szerint a hatvan fölöttiek 3,9 százaléka ül számítógép elé, vagyis százból négy, kitelik belőlünk az a bizonyos három százalék. De nemcsak ezért vélem kisebbséginek magam. Azért is, mert funkcionálisan használom a Facebook-ot.

Két évvel ezelőtt azért csatlakoztam hozzá, mert kiderült, hogy a tanítványaim körében nagy népszerűségnek örvend. Kommunikáció szakosként megtanulták, hogyan kell a nyilvánosság előtt kifejezni az érzéseiket és a gondolataikat; azt kerestem, vajon mit tesznek föl az üzenőfalra. Ekkor tudtam meg, hogy a közösségi oldalnak vannak előolvasói, akik felhívják a figyelmet arra, ami esetleg elkerülte a figyelmem. Ráadásul 2011 nyarán egy megszűnt portálról átvittem a Médianapló című rovatomat a diákok által olvasott Facebook-ra. Mostanában pedig kezd körvonalazódni egy negyedik ok is.

Uborkaszezon lévén átmenetileg fogyatkozik a közéleti mondattermés. A politikusok nyaralnak, a tévéműsorok is szabadságra mentek, a portálok lelassultak, ellustultak. Az újságok tartják ugyan a frontot, a bennük megjelenő jó és rossz mondatok azonban nem elégségesek ahhoz, hogy heti összeállítás kerekedjék belőlük egy hírportálon. Ilyenkor segít be a Facebook, amely az egyik lelőhelyből ideiglenesen a legfontosabbá lépett elő. Jellemző, hogy tavalyelőtt huszonöt mondatot másoltam át az üzenőfaláról, tavaly harminchetet, az idén alig több mint hét hónap alatt harmincnyolcat (csupán júliusban tizenegyet).

Úgy látszik, nemcsak én fedeztem föl a legnépszerűbb közösségi oldalban rejlő lehetőségeket. Az egyéb fórumokat nyáron elhanyagoló közéleti személyiségek is.