A Médianapló című blogot 2002 első napján indítottam hosszú, eddig negyedszázados útjára. Néhány hónapig nem találtam meg a szerkezetét. Hol hosszabban tűnődtem a hazai nyilvánosságról, hol rövidebben. A legnépszerűbb tévéműsort azonban igyekeztem figyelemmel kísérni. Ezekből a bejegyzésekből idézek most ama alkalomból, hogy április 12-én, az országgyűlési választás estéjén az RTL Klub újra kezdi a hajdani tévékabarét.
- január 7.
A Magyar Nemzetben jelent meg Tóth Gy. László értékelése a Heti Hetesről. Szerinte „egy kabaréműfajba bújtatott, ötlettelen, erőltetett, személyeskedő és mesterkélt baloldali politikai propagandaműsor”. Ebből annyi igaz, hogy a Heti Hetes az egyetlen tévéműsor Magyarországon, amely kétmillió nézőhöz juttat el nem kormánypárti gondolatokat. A cikkíró a miniszterelnök média-tanácsadója Félő, hogy gondolatmenetét értelmezve arra jutnak majd az RTL Klubban, hogy az országgyűlési választás közeledtével szüneteltetni kéne a vitriolos műsort.
- január 12.
Március 9. és április 20. között az RTL Klub szünetelteti a Heti Hetest. A csatorna vezetése „szeretné még a látszatát is elkerülni annak, hogy a nézőket bármely irányba befolyásolják az országgyűlési választások előtt”. Ezt Kolosi Péter programigazgató jelentette be. Legalább arra a bizonyos látszatra ügyelni kellett volna.
Elmondhatta volna például azt, hogy német nyelvterületen is van egy politizáló tévékabaré, amely Dieter Hildebrand nevéhez fűződik. A hetven körüli, jópofa úr az ARD-n, vagyis az első közszolgálati csatornán vonzza a nézőket. Átlagosan tízmilliónyian kísérik figyelemmel, amint egy kis pódiumon mondja a magáét.
Egyik politikai oldalt sem kíméli, bár sohasem tagadta, hogy szociáldemokrata beállítottságú. Egy-egy választás előtt a közszolgálati csatorna ki is vonta a forgalomból, kampány idején szüneteltették a vitriolos kabaréját. Akár erre a német hagyományra is hivatkozhatott volna az RTL Klub vezetősége, hogy leállíthassa a Heti Hetest. Marad a gyanú, hogy a miniszterelnök igyekszik a képernyőről leparancsolni a magyar tévékabarét.
- január 19.
Nocsak, az RTL Klub mégsem szünetelteti a Heti Hetest. A programigazgató szerint a döntés után (!) megbíztak egy közvélemény-kutató céget, amelynek munkatársai kifaggatták a nézőket. Az eredményt borítékoltam volna: a megkérdezettek 84 százaléka nem helyeselte a másfél hónapos szünetet.
- január 26.
A Sieben Tage, sieben Köpfe a német RTL közismert műsora. A címét elég könnyű magyarítani: Hét nap, hét fej. Azt sem nehéz elképzelni, hogy a tárgyszerű címből miként lett a magyar változatban Heti hetes. Én pedig azért írom következetesen Heti Hetesnek, mert időközben a hét itthoni közreműködő megcsinálta magát a képernyőn. Ilyen-olyan tehetségből országszerte ismert tévészemélyiség lett. Változásukat illő nagy kezdőbetűvel jelezni.
Az eredetiben a szikár és fanyar Rudi Carell tetszik a legjobban. A németsége hajszálpontos, ám a sziszegése hollandos, sőt hollandus. Nem azt mondja, hogy Springer, hanem azt, hogy Szpringer. Merőben más stílust és humort képvisel, mint az asztaltársaság egyetlen nőtagja, Gaby Köster. A hölgy Hernádi Judit-korabeli, német nyelvterületen hasonlóképpen ismert színésznő.
Sajnos a tévékabaréban is szerepet játszik, mint a színházban vagy a mozivásznon. Nyúlós-affektálós hangon adja elő otthon megírt alakítását. Ha ő jut szóhoz, a legszívesebben kiszaladnék a világból. Az összehasonlítás Hernádira nézve kedvezőbb, bár a mi hetedikünk is megenged magának egy kis affektálást. Muszáj neki némi hangváltozással lebutítani magát, hogy a férfiak elfogadják az olykor meglepően okos megállapításait.
Az a benyomásom, hogy a német „hetesek” nem jobbak és nem rosszabbak, mint a magyarok. Csak mások. Begyakorolják a szólójukat, és jól-rosszul előadják. Megnevettetik a nézőket, anélkül azonban, hogy a monológok kapcsolódnának egymáshoz. A többiek legföljebb metakommunikációs gesztusokkal értelmezik a szólózó magánszámát. Egyszerűbben szólva pofákat vágnak.
A szorgalmas németekből épp az a rögtönzés hiányzik, ami elviselhetővé, sőt olykor élvezetessé teszi a lustább, a felkészülésre kevesebbet adó magyarok közéleti hülyéskedését. Van egy tartalmi különbség is a német és a magyar változat között. A németek alig politizálnak. Nem kerülik a politikát, de lehetőleg a politikától független, bár politikailag is értelmezhető híreket választják.
Valamiről eszükbe jut valami, ezen poénkodnak, eközben eszükbe jut a kancellár, a német nyilvánosság első számú kedvezményezettje. Aztán az összefüggésen hagyják elmélázni a nézőket. Akik nem szemközt ülnek a karéjban feszítő asztalársasággal, hanem mögöttük is láthatóak. Valószínűleg kivetítőn kísérik figyelemmel a mimikát, a gesztusokat.
A műsor népszerű, de nem páratlanul népszerű. Hildebrand egyszemélyes kabaréja élesebb, politikusabb. Milyen jó a német anyanyelvűeknek! Tizennyolc tévécsatornájuk között akad kettő, az ARD és az RTL, amelyekben körvonalazódik a szellemi munkamegosztás. Az egyik a politikusok butaságaiból él, ezzel megkíméli a másikat attól, hogy elmerüljön a politikusok butaságaiban.