Néhány hete meghalt egy orvos. Sebészként kezdte, kórházigazgatóként folytatta, minisztériumi főtisztviselő lett belőle. Közel a nyolcvanhoz hunyt el, hamvait szűk családi körben szórták Szentendrénél a Dunába. Tegnap az Országos Mentőszolgálat budapesti irodaházában gyűltek össze a tisztelői. Jómagam társnagypapaként kerültem oda: van egy közös unokánk.

A szervezők olyan fényképeket kértek a vendégektől, amelyek Dr. Szepesi Andrást ábrázolják az ő társaságukban. A hozzászólók, akik csakugyan hozzá szóltak, nézték a vászonra vetített fényépeket, látták húsz, harminc, negyven év előtti önmagukat, és „Bandiról” beszéltek. Szavaikat mondatokra érzékeny újságíróként azért figyeltem fokozódó érdeklődéssel, mert feltűnően jól adtak elő. Látszott rajtuk, okfejtésükön, hanghordozásukon, viselkedésükön, hogy évtizedeket töltöttek az egyetemi katedrán.

Tanszéket vezettek, dékánok és rektorok voltak, szívesen foglalkoztatták Szepesi doktort, akinek volt egy irigylésre méltó tulajdonsága. Megtanulta az egészségügyi menedzserség minden csínját-bínját, és ami legalább ennyire fontos: nem zavarta, hogy a háttérben dolgozott. Ezzel magyarázható, hogy a megemlékezésen öt volt egészségügyi miniszter jelent meg, és két olyan államtitkár, aki egészségügyi minisztérium híján az emberi erőforrások, majd a belügy minisztériumában irányította a magyar egészségügyet. Az emlékezők sokoldalúságára jellemző a műfaji változatosság. Egyikük verset mondott (nem a sajátját), másikuk pedig saját novelláját olvasta föl Bandilóról, aki húzta az igát. 

Miközben hallgattam a koros társaság tagjait, a magyar egészségügy döntéshozóit és szellemi műhelyvezetőit, azon tűnődtem, hogy debreceni egyetemista barátom, Szepesi András, számunkra csak Szepi, mennyire örülne, ha hallaná őket. Érzékelhetné háttérmunkája utólagos igazolását, és azt, hogy sikerült neki összehozni az orvosi szakma színe-javát. A többnyire nyugdíjas professzorok és menedzserek tegnap példát mutattak a többi hivatásrendnek. Az eldurvult választási kampány kellős közepén, amidőn majd’ mindenki pártszínekben politizál, ők a világnézetüktől függetlenül beszélgetésbe elegyedtek az egészségügyről.

A megemlékezésnek indult fórum délután ötkor kezdődött, és este hétig tartott. Nyolckor jöttem el, az idős professzorok azonban még maradtak, mert nemcsak összehozta őket nemrég volt kollégájuk, hanem jól is érezték magukat. Úgy tűnt, más alkalommal is szeretnék folytatni a beszélgetést, hátha haszna lesz belőle a hazai egészségügynek. Legközelebb talán májusban lesz erre alkalom, amikor az Országos Mentőszolgálat átadja a traumatológus Dr. Szepesi Andrásról elnevezett, frissen alapított díjat. Annak a szakembernek, aki az intézményi infrastruktúra korszerűsítésében jeleskedik.

Tíz mondat az egészségügyről

Lemondtam, mert nem arra szerződtem, hogy az egészségügy fölszámolóbiztosa legyek. (Kovács Pál egészségügyi miniszter, Hajdú-bihari Napló, 1995. május 27.)

Az egészségügy igénye mindig nagyobb a realitásoknál. (Gógl Árpád egészségügyi miniszter, Napló, 1998. október 5.)

Az egészségügyet megcsinálni nem lehet, csak csinálni. (Mikola István egészségügyi miniszter, Vas Népe, 2001. február 15.)

Mi azt szeretnénk, hogy senki ne legyen beteg azért, mert szegény, és senki ne szegényedjen el azért, mert beteg. (Csehák Judit egészségügyi miniszter, 24 Óra, 2002. november 28.)

Az egészségipar több nemzeti jövedelmet termel, mint amennyit az egészségügy felhasznál. (Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke, volt egészségügyi miniszter, Magyar Narancs, 2010. szeptember 23.)

Az egészségügy nem üzlet, de az egészségipar az. (Dénes Tamás, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke, Duna TV, 2015. március 6.)

A magyar egészségügy nem rossz, nem jó, hanem egyenetlen. (Kincses Gyula volt egészségügyi államtitkár, ATV, 2017. február 7.)

Az egészségügyet ma még betegségügynek hívhatnánk. (Kásler Miklós onkológus, emberi erőforrás miniszter, Magyar Idők, 2018. október 13.)

Az egészségügy a rendszerváltás óta mindig vesztese a költségvetésnek. (Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke, Népszava, 2024. január 27.)

Az egészségügy ’89 óta nem prioritás. (Hegedűs Zsolt, a Magyar Orvosi Kamara etikai kollégiumának elnöke, ATV, 2024. május 3.)

Azt várják tőlünk, hogy a romokat takarítsuk el, a felelősöket keressük meg, nevezzük meg, számoltassuk el, és kezdjük meg az újjáépítést. Mindenekelőtt pedig azt várják, hogy tegyünk végre rendet. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Nemzet, 2010. április 9.)

Az eltakarítás nem most kezdődött, csak most durvult el. (Sándor Zsuzsa nyugalmazott bíró, ATV, 2017. január 14.)

Az eltakarítás nagyon közel van ahhoz, hogy náci beszédnek minősüljön. (Majtényi László alkotmányjogász, ATV, 2017. január 17.)

A kormány nem zaklat, és nem takarít el sehonnan senkit, nem folytat harcot civilek ellen. (Lázár János Fidesz-politikus, 168 Óra, 2017. január 19.)

Sikerült minden eszközzel visszaszorítani és eltakarítani mindazokat, akik még késztetést éreznek arra, hogy alkalmasint szóljanak. (Nyerges Csaba győri újságíró, Kisalföld, 2017. január 20.)

Olyan ügyvezető kormány kellene, amely megtartja a Fidesz jó intézkedéseit, de eltakarítja a diktatúrát, a korrupciót, a megfélemlítést. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, 24.hu, 2018. március 15.)

A harmadik kétharmadot arra is kapták, hogy végre eltakarítsák a közpénzfaló, kriptokomcsi fedőszervezeteket. (Pilhál Tamás újságíró az Orbán-kormányról, PestiSrácok.hu, 2019. július 10.)

Ahhoz, hogy ezt a rendszert eltakarítsuk, kellett, hogy valami megmozduljon az ellenzéki közegben. (Jámbor András Szikra-politikus a Tisza Pártról, Magyar Narancs, 2024. november 21.)

Félmunkát végeztünk, de április után eltakarítjuk a megvásárolt újságírókat, bírókat, álcivil szervezeteket. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2026. február 14.)

Az ukránok el akarnak bennünket takarítani. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2026. március 6.)

Zelenszkij bedugta a botot a küllők közé.

Zelenszkij ki akar babrálni velünk.

Állami banditizmus.

/Az ukránokról/ El akarnak bennünket takarítani.

Azt az ukrán követelést, hogy váljunk le az olcsó orosz olajról, nem fogjuk teljesíteni.

Az oroszokkal folyamatosan egyeztetünk.

Az ukránok hamarabb fognak kifogyni a pénzből, mint mi az olajból.

A Shell halálra keresi magát a helyzeten.

A biztonságunk mindennél fontosabb.

Arra kell felkészülni, hogy a következő négy év a veszélyek időszaka lesz.

/Az interjú 26 percében a miniszterelnök négyszer köszörülte a torkát./

Mit akarok én ezzel mondani? Azt akarom mondani, hogy...

Nem vagyok egy bokacsattogtatós, patetikus alak.

Én egy nemzeti alapon álló utcai harcos vagyok.

Én családi alapon állok.

Én csak szuverén emberekkel vitatkozom.

Én mindenkivel együttműködöm.

Nem véletlenül hagyom, hogy gúnyolódjanak rajtam, hogy cikizzenek..

Azokat is szolgálnom kell, akik egyetlen szavammal sem értenek egyet.

/A 79 éves Trumpról/ Valójában én vagyok az öregebb államvezető.

Nekem ezt az olajblokádot le kell törnöm.

Figyelemre méltó cikk jelent meg február 24-én az Indexen. Rácz Sarolta írta meg Hekus Dönci történetét A ballonkabátos gyilkos férfi a Párisi Nagy Áruház alagsorából címmel. A ballonkabátos jelző arra utalt, hogy 1945 és ’47 között a pesti alvilágban otthonosan mozgott egy sajátos öltözékű fiatalember, aki rendőrnyomozónak adta ki magát.

Eredetileg Mészáros Istvánnak hívták, és alkalmi lopásokból élt, orvosi műszerekre szakosodott. S mert eltulajdonította Horváth Ödön rendőrigazolványát, ezzel az okmánnyal vágta ki magát a kínos helyzetekből. Mígnem az Andrásay-úti nagyáruház alagsorában megerőszakolt, majd megfojtott egy 17 éves lányt, sikerült végre letartóztatni. Megszökött azonban, ám disszidálás közben újra elfogták. A statáriális bíróság halálra ítélte, és 1947. november 29-én kivégezték. Pere és alakja élénk visszhangot keltett a korabeli sajtóban. Alighanem ezért fordult a mai újságíró érdeklődése feléje. A cikk korrekt, bár szerzője nem lépett túl a bűnügyi tudósítás keretein.

Sajtótörténettel foglalkozom, és Rácz kolléganő okfejtését kiegészíteném egy médiapolitikai mozzanattal. Az idő tájt Rákosi Mátyás a magyar közélet egyik legbefolyásosabb szereplője volt. A Dinnyés-féle koalíciós kormányban miniszterelnök-helyettesként képviselte a pártját, és javában készült a hatalom megragadására. Ezzel magyarázható, hogy 1948. márciusi 23-ára sajtóaktívát hívott össze a Magyar Kommunista Párt Akadémia-utcai központjába. Az újságok főszerkesztői előtt fejtette ki, hogy „a szenzációhajhászás megfertőzte a magyar újságírás egy részét”.

Eszmefuttatását azzal kezdte, hogy nemrégiben kormányküldöttséggel járt a Szovjetunióban. Fogadáson szólította meg egy moszkvai újságíró, és azt firtatta, mitől olyan fontos az a fránya Hekus Dönci. A magyar kommunisták vezetője tájékoztatta a szovjet zsurnalisztát a hírhedtté vált bűnöző rémtetteiről. A kérdező azonban tovább feszegette, hogy a magyar újságok miért foglalkoznak oly’ sokat egy banditával. Hetvenvalahány év múltán nehéz rekonstruálni, hogy csakugyan megtörtént-e ama bizonyos moszkvai beszélgetés, vagy csak Rákosi találta ki, hogy gleichschaltolhassa (egybehangolhassa) a koalíciós korszak sokszínű (plurális) nyilvánosságát.  

A lényeg az, hogy a hatalomra törő politikus Moszkvából vezette le, miért kéne háttérbe szorítani a magyar bulvársajtót. Kárhoztatta a hangzatos szalagcímekkel operáló újságírást, és elrettentő például említette e cikkcímet: „Koporsóval együtt rabolták el a halottat.” Majd felsorolta azokat az újságokat, amelyek efféle eszközökkel probálták növelni az olvasottságukat. Következésképpen élen járnak a szenzációhajhászásban. Erre jutott: „El kell érnünk a demokrácia negyedik évében, hogy a demokrácia sajtója a tömegnevelés, a nemzetnevelés egyik legfontosabb eszközévé váljék.”

A Magyar Kommunista Párt központi lapja, a Szabad Nép két nappal később visszatért a sajtóaktívára. Kemény hangvételű jegyzet látott napvilágot (b. o.) szignóval. A szerzőt nem nehéz azonosítani, Betlen Oszkár, a szerkesztőség vezető politikai szemleírója rejlik a betűjelek mögött. Szerinte nem egyszerűen a szenzációval van baj, hanem az erkölcstelen szenzációval: „A múlt öröksége kísért egyes lapok vastagbetűs címeiben”, mert az úgynevezett körúti újságírás „eltereli a magyar olvasók figyelmét az ország nagy kérdéseiről”. Holott „nincs nagyobb szenzáció, nincs érdekesebb esemény, mint a küzdelem, amelyet a magyar demokrácia folytat az ország szebb jövőjéért, polgárainak szebb életéért” A következtetést imigyen vonta le: „A magyar újságírás nem tudott lépést tartani a magyar demokrácia fejlődésével.”

Csakhogy ez még csupán a diagnózis volt. A terápiát egy nappal később fogalmazta meg, szintén (b. o.) szignóval. A Kommunista újságírás című cikkben ez olvasható: „A múltban a magyar sajtó jelentős része csak a polgárságnak íródott. ” Ez a szemléletben, a közelítésmódban, a hangnemben, a nyelvezetben, a stílusban nyilvánult meg, és azzal a súlyos következménnyel járt, hogy az egyszerű emberek kizáródtak a magyar sajtó vérkeringéséből. Az tehát a feladat - fejtegette Betlen Oszkár -, hogy „a munkások zömének, a dolgozó parasztság legszélesebb rétegeinek is írjuk lapunkat”. De vajon miből?

A bulvársajtó elleni kampányból kirajzolódik, hogy alig néhány évvel a második világháború után, a hiánygazdaság kellős közepén hol van a tömegek meggyőzéséhez szükséges papírmennyiség? Hisz’ nagy példányszámban kellene azonosulásra késztetni azokat a milliókat, akik addig nem nagyon olvastak újságot, talán pénzük sem volt rá. Nos, a következő hónapokban Rákosiék okkal vagy ok nélkül papírhiányra hivatkozva szüntetettek meg több tucat „szenzációhajhász” újságot. Mégse szántak kevesebb papírt a sajtóra, csupán átcsoportosították a mennyiséget. A Szabad Nép így jelent meg annyi példányban, ahány tagja lett az 1948 nyarán egyesült két munkáspártból létrehozott Magyar Dolgozók Pártjának.

A polgári (bulvár, szenzációhajhász) sajtó kivéreztetése 1950-ig tartott. Újságírók sokasága vesztette el az állását, változtatott szakmát, vagy hagyta el az országot. Pályakezdőként néhányukkal találkoztam a magyar kormány 1968-ban alapított napilapja, a Magyar Hírlap szerkesztőségében. A hatalom csaknem két évtized múltán engedte vissza őket a hazai nyilvánosságba.

Tíz mondat Rákosiról

Ronda feje volt a Rákosi elvtársnak, nem ihletett meg. (Szász Endre festőművész, Vas Népe, 1996. április 4.)

Sajnálatos, hogy a Fidesz, amelyet 1998-ban hatalomra segítettünk, hasonló módszerekkel bánt el velünk, mint 1947-ben Rákosi. (Czoma Kálmán kisgazda politikus, Zalai Hírlap, 2002. május 18.)

Gonosz akarnok volt, de hülye nem. (Andrassew Iván publicista, Népszava, 2011. augusztus 26.)

Hovatovább olyan légkör, áhítat, reverencia veszi körül - legalábbis a sajátjai körében -, mint hajdanán Rákosi Mátyást. (Aczél Endre újságíró Orbán Viktorról, Vasárnapi Hírek, 2013. október 6.)

Mindig más csoportot választott ellenségnek. (Springer György amerikai űrkutató, Index.hu, 2018. október 23.)

Rákosi az államosítással vont mindent az irányítása alá, Orbán privatizációval teszi ugyanezt. (Vásárhelyi Mária szociológus, Facebook.com, 2021. szeptember 9.)

A Kossuth Rádió ugyanúgy hazudik, mint Rákosi alatt. (Bruck András publicista, Facebook.com, 2023. június 10.)

Az elmúlt tizenöt évben Ausztriát nem sikerült utolérnünk. Rákosi Mátyást viszont igen. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, 2025. február 19.)

Valaki a propaganda-minisztériumban Rákosi hamvait szippantotta fel kokain helyett. (Bödőcs Tibor humorista, Comedy Central TV, 2025. december 31.)

Rákosi helyére a hozzá képest liberálisabb diktátor, Nagy Imre érkezett. (Mező Gábor publicista, Facebook.com, 2026. január 7.)

Egyesek úgy gondolják, hogy az a demokrácia, ha a küllők közé állandóan bedugják a botot. (Kövér László Fidesz-politikus, Népszava, 2019. november 7.)

Ideje volna, hogy Brüsszelben megértsék: velünk még a kommunisták sem boldogultak. Mi vagyunk a homok a gépezetben, bot a küllők között, tüske a köröm alatt. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Hírlap, 2021. október 25.)

Az EU-csúcson megint a küllők közé dugta a botot. (Dési János újságíró Orbán Viktorról, Klubrádió, 2023. június 30.)

Van még lehetőség arra, hogy a botot bedugjuk a küllők közé. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2023. július 14.)

Mi vagyunk a bot a küllő között. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2024. március 15.)

A magyar kormány immár nemcsak egyszerű bot az európai kerék küllői között, hanem szépen faragott orosz bunkócska - te drága. (Tömpe István publicista, Népszava, 2025. április 8.)

Magyar Péter győzelme esetén Sulyok Tamás lehet a bot a küllök között. (Cseke Balázs újságíró, Telex.hu, 2025. december 7.)

Magyarország bot a küllők között, tüske a köröm alatt. (G. Fodor Gábor, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója, Magyar Nemzet Online, 2025. december 27.)

Egyetlen bot van a háborús küllők között, ezt úgy hívják, hogy Orbán Viktor. (Schiffer András ügyvéd, volt LMP-politikus, Hit Rádió, 2026. február 26.)

Nem bot szeretnénk lenni a küllők között, hanem küllő a keréken. (Orbán Anita tiszapárti politikus, Reels-videó, 2026. március 2.)

Az úgynevezett Paprika blog szerzője Szegeden él, néha magáról is ír. Nem titkolózik, a nevét mégsem árulja el. Annyit tudok róla, hogy eredetileg a szegedi kistérség különlegességének, a paprikának szentelte a digitális naplóját. Ennek rendhagyó elágazása lett, hogy figyelemmel kíséri a következő nap történéseit, különös tekintettel a híres emberek születésére és halálára. Többnyire a Wikipédiából idéz, és aki csupán kíváncsi, annak ennyi talán elég is. Február utolsó napján legalább két tucat bejegyzést tett föl. Az elsők között, 1.06-kor egy Imrédy Béláról szólót.

A Wikipédia-szócikkből olyan mozzanatokat emelt ki, melyek megfelelnek a valóságnak. Akad azonban egy részlet, amely így jelent meg: „Az amerikai OSS Martin Himler vezette magyar részlege 1945. május 29-én elfogta, október 3-án pedig repülőgépen George Granville hadnagy kíséretében további foglyokkal együtt Magyarországra szállította.” Mármint Imrédy Bélát, akire abból az alkalomból emlékeztet a blogíró, hogy nyolcvan esztendeje, 1946. február 28-án végezték ki Budapesten. Mielőtt belemennék a részletekbe, néhány szó a történelmi körülményekről.

Imrédy a két világháború között az egyik legjobb közgazdász volt, fél életét a Magyar Nemzeti Bankban töltötte. Annak elnöki székéből ült át a miniszterelnöki bársonyszékbe. 1938. május 19-től 1939. február 16-ig, mindössze kilenc hónapig volt kormányfő, mindazonáltal két kirekesztő zsidótörvény is fűződik a nevéhez. Már ez is elegendő ok lett volna a háború utáni perhez, de a negyvenes évek első felében is nyíltan vállalt politizálással mutatta ki antiszemitizmusát. A sors iróniája, hogy azért vesztette el a miniszterelnöki pozíciót, mert a rendszeren belüli ellenfelei bizonyították: az egyik dédszülője zsidó volt.

A második világháború végén német nyelvterületre menekült. Az amerikai megszállási zóna Ausztria nyugati és Németország déli részén 170 ezer négyzetkilométernyi lett. Több százezer magyar menekült tartózkodott benne, az amerikai hadsereg titkosszolgálata közöttük kereste a háborús bűnösöket. A magyar nyomozócsoport élére nevezték ki Martin Himler (Márton) ügyvédet. Magyarul tökéletesen beszélő amerikai katonákat vett maga mellé, ők járták az amerikai zónát, és keresték az ismert politikusokat. Imrédy Bélát és feleségét Kirchberg faluban találták meg.

A két felderítő közül az egyikről, Bochkorról csak annyit tudunk, hogy a magyar újságokban hol Károlyként, hol pedig Ferencként emlegették. A másik nem más, mint George Gerbner (György) hadnagy. A huszonéves pesti fiú a frontvonalak mögé ledobott gerillaként harcolta végig a világháborút, majd csatlakozott a Himler-csapathoz, amelynek tagjai a Salzburg melleti gyűjtőtáborba szállították az őrizetbe vett politikusokat. Az első csoportjukat egy kibelezett és személyszállításra alkalmassá tett Douglas bombázón hozták haza. A Paprika blog információjával ellentétben a gép nem 1945. október 3-án landolt, hanem egy nappal később. Olyan zápor zúdult Salzburg környékére, hogy a felszállást el kellett halasztani.

A Mafír (Magyar Filmhíradó) megörökítette az érkezést. A nyitott ajtóból vaslétrát eresztettek le. Elsőként Gerbner hadnagy szállt ki, hogy egy dossziéból lentről olvashassa a lefelé kászálódó politikusok nevét. Nem azt állítom, hogy ő volt a gép parancsnoka. Akár hadnagytársa, Granville is lehetett, ők ketten voltak ugyanis Martin Himler helyettesei. A vezetésükkel karácsonyig tizenkét fogolyszállítmány érkezett a mátyásföldi repülőtérre, és a két amerikai hadnagy felváltva irányította a gépet. Az utastérben húszan tartózkodtak. A parancsnok elöl, a pilótafülkének háttal ült, szemben vele, a repülő végén egy géppisztolyos katona. A foglyok kettesével ültek, és kézbilincsük a két ülés közé forrasztott vascsőhöz kapcsolódott.

Amikor fölszállt a gép, még azt hitték, hogy Nürnbergbe viszik őket. Arra gondoltak, hogy ott a német háborús bűnösöket ítélik el, elvégre a nemzetközi bíróság első számú vádlottjainak számítanak. Ezért a magyar politikusok megúszhatják életfogytiglannal, abból pedig könnyen lehet néhány év múlva szabadulás. Imrédy került az ablakhoz, és amikor kinézett, felismerte a Duna-kanyart Szentendrénél. Figyelmeztette a társait: „Ezek hazahoznak bennünket.” A filmhíradó tanúsága szerint kopott ruhájú, borotválatlan, komor tekintetű foglyok léptek Mátyásföld betonjára. Megértették, hogy mi lesz a sorsuk.

Mellesleg George W. Granville hadnagy a Pest szerte jól ismert Grósz papa fia volt. Az újlpótvárosi Hollán Ernő utca Odeon kávéházából, amely a Kádár-korban a Duna-mozi volt, jelenleg pedig jazzklubként szolgálja a zenei kultúrát. Grósz Györgyöt az ügyesen megszervezett repülős projektért léptették elő főhadnaggyá. Hamarosan visszatért az Egyesült Államokba, és New York-i szőrmekereskedőként élte le az életét. Gerbner György akkor már szintén főhadnagy átmenetileg Budapesten maradt. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság amerikai tagjának, egy tábornoknak a segédtisztjeként élt itthon 1947-ig. Hivatalból vett részt Imrédy Béla kivégzésén, jelentést kellett írnia róla.

A párizsi békeszerződés után az amerikai katonai misszió kivonult Magyarországról. George Gerbner Amerikába vitte az Operettszínház fiatal szubrettjét, majd befejezte az egyetemet, és szociológusként kezdett médiával foglalkozni. 1999-ben találkoztam vele a szegedi egyetemen, ahol elmesélte a titkos életét. 2005-ben halt meg, immár világhírű médiatudósként.

Tíz mondat a háborús bűnökről és bűnösökről

Az amerikai hadsereg nem volt felkészülve arra, hogy Ausztriában valóságos Kis-Magyarországot talál. Amikor megtudták, milyen sok magyar van ott, elhívtak osztályommal együtt állomáshelyünkről, Bariból. Az volt a feltevés, hogy ahol ilyen sok magyar van, körülbelül 250 ezer ember, ott kell lenni háborús főbűnösöknek is. (Martin Himler ügyvéd, az amerikai titkosszolgálat magyar nyomozócsoportjának vezetője, Kossuth Népe, 1945. július 1.)

A rendőrség politikai osztálya minden előkészületet megtett a háborús bűnösök fogadására, a repülőgép azonban nem érkezett meg. A viharos idő miatt nem indulhatott el. (Kis Újság, 1945. október 2.)

Tegnap délután négy órakor beszéltem telefonon Granville hadnaggyal, aki távollétemben az ottani magyar szekció vezetője. Azt az információt kaptam, hogy a Szálasiék részére kijelölt gép képtelen felszállni a zuhogó eső miatt. (Himler Márton főnyomozó, Világosság, 1945. október 3.)

Himler Márton azért jött Magyarországra, hogy a magyar hatóságoknak elmondja nyomozásának eedményét, és rendelkezésünkre bocsássa a háborús bűnösöknél talált feljegyzéseket és történelmi dokumentumokat. (Fahídy József újságíró, Világ, 1945. október 4., csütörtök)

A pénteki híradó különlegessége, hogy megjelent a szállítmányt kísérő két amerikai hadnagy, George W. Granville és George Gerbner is. (Fényszóró, 1945. október 10.)

Én fogtam el Imrédyt, Kassay-Schallmayert, Kerekest, Hain Pétert, Kiss Ferencet. Elcsíptük őket, és elfogunk mindenkit, akinek része van az ország feldúlásában. (George Gerbner hadnagy, az amerikai katonai misszió tagja, Fényszóró, 1945. október 10.)

Ki tud róla? Gerbner Árpád tanár, deportálták Budapestről 1944 júliusában. Értesítést magas jutalom fejében Gerbner Árpádné, III. Vérhalom-utca 36/c. vagy Amerikai Katonai Misszió, V. Kossuth Lajos-tér 18. (Világ, 1945. november 6.)

Az úgynevezett Himler-fiúk amerikai egyenruhában budapesti zsdó fiúk. (Fáy Zoltán újságíró, Magyarország, 1956. január 27.)

Himler Márton sohasem volt ezredes, és többször tiltakozott a megszólítás ellen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hatásköre nem volt nagyobb, mint egy ezredesé. (Sauber-Michajlovics Sándor izraeli újságíró, Új Kelet, 1961. augusztus 11.)

Kiss Ferencet a magyar származású hadnagy, George Gerbner hozta haza, aki Páger Antalnak is a nyomába eredt, és részt vett Imrédy Béla elfogásban. (Séllei Erzsébet újságíró, Fehérvár, 2019. március 7.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor háborúzott, Kelemen Hunor, Simicskó István és Schiffer András orbánozott, Orbán Balázs letolt, Dobrev Klára pedig jobboldalazott.

A Fidesz szavazói nem a morálhoz, hanem az erőhöz kötődnek. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, február 20.)

Maradt a drog lehetősége. Ezt a szálat használja és favorizálja a jobboldal. (Németh Péter újságíró a Magyar Péter elleni kampányról, Népszava, február 21.)

Az esélytelen pártok a pár milliós támogatásért feláldozzák az Orbán-rendszer leváltását. (Vicsek Ferenc újságíró, Facebook.com, február 22.)

Eleve gyanús, amikor valaki hatalmat akar. (Babarczy Eszter publicista, Válaszonline.hu, február 23.)

Úgy kell politizálni, ahogy a Miniszterelnök Úr csinálja. (Simicskó István KDNP-politikus, Hír TV, február 23.)

Van a propaganda, meg van a média. (Stumpf András újságíró, Klubrádió, február 23.)

Ukrajnát fel kell osztani. Más megoldás nincs. (Thürmer Gyula munkáspárti politikus, Index.hu, február 23.)

A legvidámabb Gazprom-barakk. (Pottyondy Edina publicista Magyarországról, YouTube.com, február 24.)

Az lenne jobb, ha Orbán folytatná. (Kelemen Hunor a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség elnöke, Transtelex.ro, február 24.)

Aki nem a Tiszára szavaz, az nem Orbánt választja, hanem Magyart utasítja el. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, február 25.)

Az ellenzéki jobboldal. (Dobrev Klára DK-politikus a Tiszáról és a Mi Hazánkról, Facebook.com, február 25.)

A közismert túlkapások ellenére újra kellene gondolni a fehérterrorozást. (Huth Gergely újságíró 1919/20-ról, Magyar Nemzet Online, február 25.)

A honvédelmi miniszter hamarosan hadügyminiszter lesz. (Bolgár György műsorvezető, Klubrádió, február 26.)

Egyetlen bot van a háborús küllők között, ezt úgy hívják, hogy Orbán Viktor. (Schiffer András ügyvéd, volt LMP-politikus, Hit Rádió, február 26.)

A háború kitörése óta nem voltunk olyan közel a háborúhoz, mint most. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, február 27.)

A demokrácia nem attól erős, hogy mindig ugyanaz győz, hanem attól, hogy mindig lehet másképp dönteni. (Fóti Péter újságíró, Népszava, február 27.)

Nem így képzeltük el a rendet. (Nagy Bandó András humorista, Magyar Hang, február 27.)

Nem a valóságot méri a Medián. (Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője, M5, február 27.)

A Medián nem benyal, hanem mér. (Kardos András publicista, Facebook.com, február 28.)

Én csak a Nézőpont Intézet adataiban bízom. (Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet igazgatója, Facebook.com, február 28.)

Le fogjuk tolni a Tisza-Kijev-Brüsszel tengelyt a pályáról. (Orbán Balázs Fidesz-politikus, Facebook.com, március 1.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor háborúzott, Kelemen Hunor, Simicskó István és Schiffer András orbánozott, Orbán Balázs letolt, Dobrev Klára pedig johholdalazott.

A Fidesz szavazói nem a morálhoz, hanem az erőhöz kötődnek. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, február 20.)

Maradt a drog lehetősége. Ezt a szálat használja és favorizálja a jobboldal. (Németh Péter újságíró a Magyar Péter elleni kampányról, Népszava, február 21.)

Az esélytelen pártok a pár milliós támogatásért feláldozzák az Orbán-rendszer leváltását. (Vicsek Ferenc újságíró, Facebook.com, február 22.)

Eleve gyanús, amikor valaki hatalmat akar. (Babarczy Eszter publicista, Válaszonline.hu, február 23.)

Úgy kell politizálni, ahogy a Miniszterelnök Úr csinálja. (Simicskó István KDNP-politikus, Hír TV, február 23.)

Van a propaganda, meg van a média. (Stumpf András újságíró, Klubrádió, február 23.)

Ukrajnát fel kell osztani. Más megoldás nincs. (Thürmer Gyula munkáspárti politikus, Index.hu, február 23.)

A legvidámabb Gazprom-barakk. (Pottyondy Edina publicista Magyarországról, YouTube.com, február 24.)

Az lenne jobb, ha Orbán folytatná. (Kelemen Hunor a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség elnöke, Transtelex.ro, február 24.)

Aki nem a Tiszára szavaz, az nem Orbánt választja, hanem Magyart utasítja el. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, február 25.)

Az ellenzéki jobboldal. (Dobrev Klára DK-politikus a Tiszáról és a Mi Hazánkról, Facebook.com, február 25.)

A közismert túlkapások ellenére újra kellene gondolni a fehérterrorozást. (Huth Gergely újságíró 1919/20-ról, Magyar Nemzet Online, február 25.)

A honvédelmi miniszter hamarosan hadügyminiszter lesz. (Bolgár György műsorvezető, Klubrádió, február 26.)

Egyetlen bot van a háborús küllők között, ezt úgy hívják, hogy Orbán Viktor. (Schiffer András ügyvéd, volt LMP-politikus, Hit Rádió, február 26.)

A háború kitörése óta nem voltunk olyan közel a háborúhoz, mint most. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, február 27.)

A demokrácia nem attól erős, hogy mindig ugyanaz győz, hanem attól, hogy mindig lehet másképp dönteni. (Fóti Péter újságíró, Népszava, február 27.)

Nem így képzeltük el a rendet. (Nagy Bandó András humorista, Magyar Hang, február 27.)

Nem a valóságot méri a Medián. (Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője, M5, február 27.)

A Medián nem benyal, hanem mér. (Kardos András publicista, Facebook.com, február 28.)

Én csak a Nézőpont Intézet adataiban bízom. (Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet igazgatója, Facebook.com, február 28.)

Le fogjuk tolni a Tisza-Kijev-Brüsszel tengelyt a pályáról. (Orbán Balázs Fidesz-politikus, Facebook.com, március 1.)

A Fidesz is érezte, hogy az azért elég sovány botrány, hogy két felnőtt ember hajnalban összejön egymással, úgyhogy a kompromat végül az lett, hogy Magyar Péter ott volt egy olyan buliban, ahol volt drog. (Fekő Ádám újságíró, magyarnarancs.hu, 2026. február 20.)

Ha a helyszín fotójának és ezzel a pornóélmény ígéretének felkínálása a Fidesz választási csodafegyvere, akkor az ezzel való tematizálás február közepe táján még nagyon korai. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, 2026. február 20.)

Maradt a drog lehetősége. Ezt a szálat használja és favorizálja a jobboldal. (Németh Péter újságíró a Magyar Péter elleni kampányról, Népszava, 2026. február 21.)

Aki felszív egy csíkot, az húzza el a csíkot. (Lázár János Fidesz-politikus, Telex.hu, 2026. február 21.)

Csíkszívó Magyar Péter. (Bayer Zsolt publicista, Magyar Nemzet Online, 2026. február 22.)

Alkalmas-e az ország vezetésére, aki bemegy egy drogbuliba, és ott alszik? (Kocsis Máté Fidesz-politikus, Hír TV, 2026. február 23.)

Az Orbán-kormány épp most próbálja szexvideó kampányával elterelni a figyelmet arról, hogy a nemzeti szuverenitás védelmében hogyan ajándékoztak közpénz-milliárdokat egy olyan külföldi nagyvállalatnak, amely a környezetet, de konkrétan az embereket mérgezte. (Schilling Árpád rendező a gödi akkumulátorgyárról, Facebook.com, 2026. február 23.)

Ha jogász létére börtöntől retteg, akkor valami nagyon csúf titkot rejtegethet...(Bencsik András újságíró, Demokrata.hu, 2026. február 26.)

A propagandagyár egyre lejjebb teszi a mércét, Tisza-programot hamisít, hálószoba titkokról kacsingat, drogvádakat konstruál. (Szénási Sándor műsorvezető, Klubrádió, 2026. február 26.)

A Tisza vezetője ellen ígért csodafegyvert olyan régóta emlegetik, mint a németek a magukét a háború idején. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2026. február 28.)