Most éppen az foglalkoztatja a hazai nyilvánosság képviselőit, hogy a Ringier nevű svájci cég az országgyűlési választás előtt öt és fél hónappal megvált a magyarországi lapjaitól. Leginkább azoktól, amelyeket nők olvasnak. Ezzel az Orbán-kormány olyan fórumokra tett szert, amelyek jól jönnek majd neki a legnépesebb társadalmi réteg meghódításában.
A Klubrádió leghallgatottabb műsora is szóba hozta az üzletinek nevezett politikai akciót. Bolgár György az ilyen témának kijáró tízperces beszélgetésre hívta fel „a Népszabadság utolsó főszerkesztőjét”. Murányi András kitöltötte a tíz percet. Nagyjából azt mondta el, amit olyan újságíró fejthet ki, aki átélt hasonló helyzetet. Megszólalásának nem is tulajdonítanék különösebb jelentőséget, ha mondandojába nem kever két furcsa mozzanatot. Mellesleg a műsorvezető egyikről sem kérdezte.
Az egyik az volt, hogy a tízes évek második felében az úgynevezett pannon lapokat egy német szociáldemokrata cég adta el az Orbán-kormány emberének. A másik meg az, hogy a német cégnek három lapja volt Magyarországon. Egyik se stimmel. Az egész nem nagy ügy persze, a műsorvezető is átsiklott az epizód fölött. De azért érdemes néhány sort vesztegetni rá.
A szocdemségből annyi igaz, hogy a második világháború befejezése után az angol megszállási övezetben két fiatalember sörözött egy Ruhr-vidéki kocsmában. Lapalapításon törték a fejüket, és arra a következtetésre jutottak, hogy ha majd rendeződnek a viszonyok, akkor valószínűleg politikai vetésforgó alakul ki a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták közreműködésével. Váltják egymást a hatalomban, és nekik ehhez kéne igazodni.
A lapot Westdeutsche Allgemeine Zeitungnak nevezték el, rövidítve WAZ-nek. Úgy hozták létre, hogy egyikük a CDU-val tartotta a kapcsolatot, másikuk pedig az SPD-vel. Abban is megállapodtak, hogy kettejük közül mindig az lesz a cég arca, akivel tárgyalhat az országot irányító párt. Nemcsak a gazdasági vállalkozás vált be, hanem a politikai konstrukció is. A WAZ a legnépesebb német tartományban, a 17 milliós Északrajna-Vesztfáliában építette ki a hálózatát.
Alapítói kitanulták a helyi lapcsinálás minden csínját-bínját. A rendszerváltás után ezzel a szakmai felkészültséggel és politikai gyakorlattal jelentkeztek a magyarországi lappiacon. A polgáriasultabb Dunántúlon rendezkedtek be. Csakhogy nem három újságot vásároltak - ahogy ezt Murányi András állította -, hanem ötöt. A Szombathelyen szerkesztett Vas Népét, a székesfehérvári Fejér Megyei Hírlapot, a veszprémi Naplót, a zalaegerszegi Zalai Hírlapot, és ötödikként egy városi napilapot, a Dunaújvárosi Hírlapot.
A csúcskorszakban, a kétezres éve elején annyi példány fogyott el belólük a dunántúli négy megyében, mint amennyien most olvassák országszerte a kormány közeli alapítvány, a KESMA kötelékébe besorozott 19 vidéki napilapot. A WAZ meghonosította a nálunk demokratikusabb német sajtókultúrát. S bár menedzserei követtek el hibákat, mégis az a benyomásom, hogy az eredmény inkább kedvező, mint kedvezőtlen.
A Ruhr-vidéki két alapító leszármazottjai tehát nem voltak rossz gazdái a Pannon Lapok Társaságának. Még akkor sem, ha a KESMá-hoz való kerülés előtti években már komoly viták zajlottak a németországi központban. De korántsem a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták nyilvánosság alkotott felfogása csapott össze, hanem a jövedelmezőségről cseréltek gondolatokat. Vajon érdemes-e még ragaszkodni az agonizáló papír alapú sajtóhoz? Vagy forduljanak inkább a nagy lehetőségekkel kecsegtető digitális sajtó irányába?
Körülbelül ezt kellett volna elmondani tegnap délután a Klubrádióban, ha már Murányi András óvatlanul mondandójába keverte a pannon lapokat. S mert eredetileg sportújságíró volt, okfejtését úgy foglalom össze, hogy teniszezőként ki nem kényszerített hibát vétett. A labdát ártalmatlan helyzetben ütötte a vonalon túlra.
Tíz mondat a megyei sajtóról
Az MSZP úgy indul a választáson, hogy megtartja magának az összes megyei napilapot, miközben az ellenzéknek egyetlen napilapja sincs. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Magyar Nemzet, 1990. március 3.)
Bár a rendszerváltás kezdetén villámgyorsan privatizált, külföldi tulajdonosok által fölvásárolt megyei lapok idegen kézre kerülését sokan nem nézték jó szemmel, most be kell látnunk, hogy szerencsésnek bizonyult ez a húzás, mert így legalább az írott sajtó megteremthette a sajtószabadságot. (Bánó András újságíró, Napló, 1994. március 22.)
A Fidesz nem tud és nem is akar beavatkozni a megyei sajtóstruktúrába. Egy ilyen vállalkozás nemcsak sok pénzbe kerülne, hanem kudarcra is lenne ítélve. (Szájer József Fidesz-politikus, Kisalföld, 1999. március 12.)
Gratulálok az FMH-nak és mindenkinek, aki Székesfehérváron a nyilvánosságban dolgozik. A gratuláció alól csak kevesen kivételek, de ők tudni fogják majd, hogy rájuk gondoltam. (Orbán Viktor miniszterelnök a székesfehérvári sajtó 125. évfordulójáról, Fejér Megyei Hírlap, 1999. július 1.)
A megyei sajtó legfeljebb az adott terület lakosságát célozza meg. A kisebb piac miatt sem húzhat erre vagy arra, minden körülmények között pártatlannak kell maradnia. (Szabó Miklós debreceni sajtómenedzser, az Inform Média ügyvezetője, Médiapiac.com, 2006/5.)
A megyei lapok megszerzése annyira fontos volt, hogy szakmailag nem készültek fel rá. (Klecska Ernő újságíró, az Fejér Megyei Hírlap volt munkatársa, 24.hu, 2018. május 3.)
Én a Mediaworkstól kaptam egy ajánlatot a Lapcomra. Mivel én ezt üzleti vállalkozásnak tekintem, a felkínált összeget néztem, ami megfelelő volt ahhoz, hogy eladjam. (Andy Vajna filmmenedzser, a győri Kisalföld és a szegedi Délmagyarország tulajdonosa, Index.hu, 2018. december 10.)
A KESMA gyakorlatilag bekebelezte a vidéki sajtót, hogy helyi hírek helyett mindenhol ugyanaz és ugyanúgy jelenik meg, ahogy azt megkapják a központból. (Sajó Dávid újságíró, Telex.hu, 2021. február 3.)
Amíg volt Magyarországon külföldi tulajdonban lévő lap, az soha nem volt pártoskodó vagy szélsőséges. Épp ezért kellett felszámolni. (Haraszti Miklós liberális médiapolitikus, Népszava, 2021. október 30.)
A Nógrád megyei független sajtó az Átlátszó.hu és Hadházy Ákos. (Dömsödi Gábor újságíró, bokori polgármester, Facebook.com, 2024. november 13.)