A legutóbbi napokban Orbán Viktor zaccozott, Giró-Szász András kárpátozott, Dobrev Klára és Vona Gábor jakabozott, Jakab Péter magyarpéterezett, Egri Viktor pedig narancsozott.

A zene sokkal közelebb áll hozzám, mint a buditakarítás. (Lakatos László énekes Lázár János cigányozásáról, Index.hu, január 26.)

Lázár elvesztette az összes politikai báját. (Pukli István Dániában takarításból élő tanár, Hang.hu, január 26.)

Eloldalognak a helyi véleményvezérek a Fidesz mellől. (Kovách Imre szociológus, hvg.hu, január 26.)

Nagyon örülök annak, hogy Jakab Péter itt van velünk. (Dobrev Klára DK-politikus, Facebook.com, január 26.)

Nem azzal van bajom, hogy Jakab Péter honnan jön, hanem azzal, hogy volt pártom hova megy. (Ara-Kovács Attila külpolitikus a DK-ról, Facebook.com, január 27.)

Látjuk, hogy ő nem ellenzékiekkel fog össze, hanem Orbán államtitkáraival és utazó nagyköveteivel. (Jakab Péter volt Jobbik-politikus Magyar Péterről, Telex.hu, január 27.)

A romák új neve: belső tartalék. (Várkonyi Tibor újságíró Lázár János elszólásáról, Hang.hu, január 27.)

Örök jelmondata: akinek nincs semmije, annyit is ér. (Szénási Sándor műsorvezető Lázár Jánosról, Klubrádió, január 28.)

Hazatalált. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus Jakab Péterről, Index.hu, január 28.)

A régi Tisza Párt, azaz a Jobbik. (Huth Gergely újságíró, Magyar Nemzet Online, január 28.)

A Tiszának nagyot kell nyernie ahhoz, hogy kormányváltás legyen. (László Róbert szociológus, Telex.hu, január 28.)

Lázár maga a két lábon járó, önjelölt feudalizmus. (Batka Zoltán újságíró, Facebook.com, január 29.)

Az egyik oldal narancs színében még árnyalatok sincsenek. (Egri Viktor, az ATV volt műsorvezetője, YouTube.com, január 29.)

Magyarország a száraz polgárháború napjait éli. (Parászka Boróka erdélyi újságíró, Facebook.com, január 30.)

Lázár János a vonatvécébe zárta a magyar cigányságot. (Kende Péter ügyvéd, Klubrádió, január 31.)

Nem akarok úgy járni, mint a János, hogy felkavarom itt a zaccot. (Orbán Viktor miniszterelnök Lázár Jánosról, YouTube.com, január 31.)

A Kárpát-medence magyarsága számára megfogalmazott üzenet egyértelmű: együvé tartozunk. (Giró-Szász András politológus, Magyar Nemzet Online, január 31.)

Minél többen fordulnak el tőle, annál hangosabb lesz. (Bruck András publicista a DK-ról, Facebook.com, január 31.)

A Parlamenten kívül is van élet. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, január 31.)

Megtáncoltatja majd a halottakat is. (Simó György publicista Fenyő Miklósról, Facebook.com, január 31.)

Végre tél lett. (Völgyi Tóth Zsuzsa műsorvezető, Magyar Rádió, február 1.)

Jobb, ha rögtön bejelentem, hogy a tegnap elhunyt orvosprofesszor nemcsak a barátom volt, hanem a nagypapa-társam is. A gyerekeink összeházasodtak, és közös unokánk, Dávid hamarosan átveszi a diplomáját. Szomorú, hogy ezt Bandi már nem érhette meg.

 Épp hatvan éve ismerkedtünk meg. A debreceni egyetem kollégiumában rendezték meg az orvosi kar, a bölcsészek, a tétékások és a mezőgazdasági kar műveltségi vetélkedőjét. A zömök, vöröses hajú fiú kitűnően szerepelt, és az a lány, akit később elvettem feleségül, miskolci lévén mutatta be a szintén miskolci orvostanhallgatót. Azóta tartjuk a kapcsolatot, bár az utóbbi két évben már inkább csak telefonon. Nehezen mozdult ki a szentendrei lakásból, hetvenkilencedik évében hagyott itt bennünket az öregek szokásos módján. Elesett, törések, repedések, tüdősérülés, rehabilitáció, majd hirtelen megállt a szíve.

 Aktív korunkban párhuzamosan futott a pályánk. Neki az egészségügyben, nekem a sajtóban, később mindkettőnké a felsőoktatásban. A docensi kinevezést például nagyjából azonos korúként a kétezres évek elején egyszerre kaptuk meg. Gyakran utaztunk tanítani, és végigbeszélgettük az utat. Ő Debrecenben szállt ki, én Nyíregyházán. Ő egyébként a traumatológiára szakosodott, és kórházigazgató lett, majd minisztériumi főtisztviselő. Aztán pedig a Magyar Kórházszövetség lapjának főszerkesztője, közgazdász fiam nála tanulta az újságírás mesterségét. Együtt váltottak egy saját portálra, a Weborvosra, mely már inkább a nagyközönséget vélozta meg. Bandi később visszahúzódott a szerkesztőbizottságba, ekkor kezdődött a második élete.

Szombat reggelenként kíváncsian olvastam a vezércikkét. A szintén sebész Haskó László mellett ugyanis ő írta a legjobb publicisztikákat az egészségügyről. Ezzel nem azt sugallom, hogy csupán a sebészeknek van íráskészségük, kettejükről azonban megállapítható, hogy az orvosok közt a legjobb újságba írók, az újságírók között pedig a legjobb orvosok. Bandi hétvégi jegyzeteiből hiteles kép rajzolódott ki a magyar egészségügyről. Elvégre csak az nevezhető publicistának, aki nem fél a rázós témáktól. A válságtüneteket, a kis és nagy botrányokat Bandi nem kormánypárti vagy ellenzéki nézőpontból taglalta, hanem a textusban láttatta a kontextust.

Ha az orvos végzettségű emberi erőforrás miniszter a Covid-járvány idején kirúgott egy kórházigazgatót, hogy a többi ne lázadozzon, akkor Bandiban megszólalt a hajdani kórházigazgató. Ha az ellenzéki sajtóban politikailag akarták kiaknázni az egészségügy gondjait, akkor Bandi felvázolta azt a folyamatot, amelyben a korábbi kormányok is smucig módon pénzelték az egészségügyet. Szepesi András az egyensúlyt kereste. A szállóige-gyűjteménybe való mondatok mellett nem röstellte a kopogósan egyszerű mondatokat. A helyszíni tudósítások „csak” arra emlékeztetnek, hogy nem is olyan régen átéltük történelmünk egyik legpusztítóbb járványát.

Hasznos volna, ha Szepesi András orvos-menedzser barátai és kollégái összeadnának egy kis pénzt, és sajtó alá rendeznék legalább a szombati vezércikkeket. A karcsú kötet nyomdaszámlája alacsony lenne, a tanulsága viszont megszívlelendő.

Tíz mondat Szepesi Andrástól

/Cserháti Péter kórházigazgatóról/ Személyében egy konzervatív, elkötelezett jobboldali, mélyen hívő keresztény embert és egy kiváló szakembert tisztelhetünk. (Weborvos.hu, 2020. április 14.)

/A Covid-19 járványról/ Komoly szakemberek jósolnak, és „komoly jósok” szakemberkednek. (Weborvos.hu, 2000. május 23.)

A kórház elől templom, hátul üzlet. (Weborvos, 2000. június 5.)

/Az agyondolgoztatott orvosokról/ Pihent orvos a jó orvos. (Weborvos, 2000. október 10.)

A vészcsengő szóljon inkább, mint a lélekharang. (Weborvos, 2020. november 14.)

Még nem tűnt el a vírus, bőven van „oltanivaló” polgár. (Weborvos.hu, 2021. június 13.)

A járványt legyőztük. Egyelőre. (Weborvos, 2021. július 10.)

/A szilveszterezőkről/ A sűrű tömegben nincs távolságtartás, de maszk sincs. (Weborvos.hu, 2021. december 31.)

Kormányok jöhetnek-mehetnek, de orvosi kamarára az orvosoknak és a betegeknek is szükségük van. (Weborvos.hu, 2023. március 4.)

48 ezerre nőtt a műtéti várólistán várakozók száma. (Weborvos.hu, 2023. november 4.)

 /A háborúról/ A kimaradáshoz gógyi kell.

Mindenki szeretne jobban élni, vagyis polgáriasodni.

Örüljünk, hogy az embereknek végre van valamijük.

(Lázárról/ Nem akarok úgy járni, mint a János, hogy felkavarom itt a zaccot.

/A cigányokról/ Úgy érezték, hogy nem tartják őket a takarításnál többre alkalmasnak.

/Szijjártóról/ Az egyetlen ember, aki egyszerre tud két helyen lenni.

Van nekünk mesterséges intelligenciáért felelős kormánybiztosunk, bár itt még nem tartunk. Inkább a természetest kéne fejleszteni.

Magyarországnak vidékies kormánya van.

Az én fejem csak egy vidéki fej, ráadásul falusi.

/Az új kormány felállításáról/ Először ejtsük el a medvét, és csak utána tárgyaljunk a szűccsel!

/A Digitális Polgári Körök hatvani gyűlésén a miniszterelnök 60 perc alatt 20-szor köszörülte a torkát./

Amikor minden összeesküszik ellenünk, akkor álljuk a sarat.

Néha úgy érzem, hogy mi vagyunk a legfőbb ellenség.

Mindenkivel együttműködünk, aki az Orbán-rendszert akarja leváltani.

Mi vagyunk a garancia a valódi változtatásra.

Mi, dékások maradunk a józan ész és az erkölcs pártján.

A Szőlő utca elszabadította bennem az anyaoroszlánt.

Vegyük el a határon túli magyarok választójogát!

Nem akarok lopás nélküli Fideszt sem.

Számos alkalommal jött lére a Fidesz, a Tisza és a Mi Hazánk fura koalíciója.

Nem fogtok tudni minket eltüntetni.

Tavaly, az év elején elhatároztam, hogy alkalmanként tíz-tíz mondatot idézek a miniszterelnök péntek reggeli interjúiból. Ez azóta sikerült is. Orbán Viktor kútfejéből nem telt ugyan olyan mondatra, amelyet átemelhettem volna a szállóigék gyűjteményébe, de a nyilvánosság fórumain szerzett rutinjával mindig „megtermelte” a korjellemző tíz mondatot. Tizenhárom hónap után most történt meg először, hogy a közszolgálati rádióban elhangzott szavaiból nem állt össze a teljes válogatás. Íme, a ma reggeli választék.

Az ukránok nem erősítik, hanem gyengítik Európát.

Ukrajna uniós tagsága háborút jelent.

A nemzeti kormány nem fogadja el a brüsszeli utasításokat.

Brüsszelt kell majd megfékeznünk.

Először itthon kell nyerni áprilisban, aztán Brüsszelben.

/A rezsicsökkentésről/ Ha a nemzeti kormány marad, akkor marad, ha brüsszeli kormány lesz, akkor nem marad.

Nincsenek új rendőrviccek, ami azt jelenti, hogy fölértékelődik a szakma.

/Az interjú 26 percében a miniszterelnök 11-szer köszörülte a torkát./

Néhány napja, január 24-én volt négy évtizede, hogy svájci otthonában meghalt. Szondi Lipót a kilencvenharmadik évében hunyt el, a kerek jubileum alkalmából a marosvásárhelyi ÚjHét.com három cikket is szentelt az emlékének és életművének.

Az első kettőt utánközlő portálként jelentette meg, a harmadikban az alapító-szerkesztő, Ágoston Hugó egészítette ki figyelemre méltó információkkal két magyarországi fórum, a FüHü.hu és az Infóvilág.hu közleményeit. A három írásból hiteles kép kerekedett a sorsanalizis világhírű képviselőjéről, és szerepéről az Eichmann-perben. Az utóbbi mozzanatról annyit, hogy az izraeli titkosszolgálat elfogta Argentínában az európai zsidóság bevagonírozását megszervező és zökkenőmentesen lebonyolító náci tisztet.

A per előkészítésébe bevonták az Izraelben élő Kulcsár István pszichiátert, aki nemcsak gyakran kereste föl a foglyot, hanem rajzoltatott is vele. Miután azonban a világ még nem tudta, hogy Eichmannt Izraelben tartják fogva, úgy küldte el Szondi Lipótnak a rajzokat, hogy nem fedte föl a nevét. A hetvenéves pszichiáter ezt válaszolta hajdani pesti ismerősének: „Kedves kolléga úr! Én elvből nem szoktam vakteszteket értékelni, de attól, ahogyan erre csak rápillantottam, megijedtem. Vigyázzanak azzal az emberrel, mert potenciális tömeggyilkos.”

Szondi csak abban tévedett, hogy potenciálisnak titulálta a meg nem nevezett tömeggyilkost. Akihez egyébként volt annyi köze, hogy 1944-ben furcsa szerelvényen vitték a bergen-belseni koncentrációs táborba, majd félévi bizonytalanság után, hosszadalmas diplomáciai-kereskedelmi tárgyalások nyomán csaknem kétezer szerencsés sorstársával együtt kiengedték Svájcba. A második Szondi-levél címzettje 1984. március 28-án e sorok írója volt. Erről szól a mai bejegyzésem.

Akkor már vagy tíz éve foglalkoztam a Korunk című kolozsvári folyóirat két világháború közti szerkesztőjével, Gaál Gáborral. Sorvezetőm a G. G. című monográfia volt, amelyet a filozófus Tóth Sándor írt. A kitűnő kötet 1971-ben látott napvilágot Romániában, ahonnan a múlt század hatvanas éveiben nem lehetett csak úgy átugrani itteni levéltárakba és egyéb kutatóhelyekre. Ennek folytán a könyv ama állításai, amelyekben az erdélyi szerző Gaál Gábor Magyarországon eltöltött három évtizedéről írt, olykor nem föltétlenül helytállónak bizonyultak.

A monográfiáról elismerő kritikát írtam, azt azonban célul tűztem ki, hogy ami G. G. itteni előéletéből pontosítható, annak igyekszem utána járni. A G. G. előélete című kismonográfia Gaál Gábor századik születésnapja alkalmából, 1991-ben jelent meg. Igen ám, csakhogy Gaál Gábor 1911-ben érettségizett, és az itteni forrásoktól elzárt  kolozsvári monográfus úgy számította ki, hogy tizennyolc éves lehetett. Ezért 1893-ban született.  A korabeli lexikonok is ezt rögzítették. A véletlen játszott a kezemre.

A lakásomtól mintegy háromszáz méternyire emelkedett a józsefvárosi katolikus templom. A Horváth Mihály téri plébánia anyakönyvében találtam meg az akkor még Gál Gáborként elkönyvelt csecsemő adatait. 1891. március 8-án született, betöltötte tehát a huszat, amikor leérettségizett. Törvénytelen gyerekként nevelőszülőknél hánykódott. Majd visszakerült Budapesten élő édesanyjához és mostohaapjához, akik beiratták a közeli (zuglói) Szent István Gimnáziumba. S mert az általános iskolában kétszer is megbukott, a középiskolában a kilencvenhármasokkal került egy osztályba.

Miközben böngésztem a gimnázium évkönyveit, az osztály egyik legrosszabb tanulója mellett óhatatlanul feltűnt a legjobb tanuló. Sonnenschein Lipót vezetéknevét Napsütéses vagy inkább Napsütötte Lipótra fordítanám. Azt is megtudtam róla a korabeli bejegyzés alapján, hogy „izr.” vallású. Az érettségi évében azonban a Sonnenschein eltűnt a névsorból, helyette a Szondi Lipót olvasható. A későbbi pszichiáter életrajzóból tudható, hogy a cipész édesapja épp akkor halt meg, és a kitűnő tanuló új, magyaros néven akart érettségizni. 1984-ben szereztem meg az akkor már kilencvenegy esztendős pszichiáter svájci címét. Postafordultával érkezett a magyar nyelvű, kézírásos válasz. Betűhíven közlöm.

„Gaál Gábor valójában osztálytársam volt az István úti (előzőleg Damjanich utcai) Gimnáziumban: azt hiszem, a 4-8. osztályig. Gaál valamivel idősebb volt, mint átlagban osztálytársai. Mi nagyon tiszteltük, nemcsak kora miatt, főleg versei miatt. Ezeket részben önmaga, részben osztálytársunk olvasta föl. Gaál hangja igen mély volt - és szépen olvasott. Az ún. tízperces szünidőben történtek a felolvasások. Én egy szomszédomtól, egy nyomdásztól megkaptam a Nyugat folyóiratot és az új magyar írók könyveit, és azokat rendszeresen G. G.-nek adtam. Anyja egy férfi fodrászüzletet vezetett, ahova én sokszor elvittem neki az akkor megjelent Nyugat-könyveket. Ritkán megesett, hogy maga szavalta a verseit. Engem mindig mélyen meghatottak. Még ma is emlékszem egy versének négy sorára: ’Szabad, nagy, széles utca voltam, / Kis gyermekeknek játszótér, / …? játszadoztak, / Ha eljött a Tél.’ Ez nem sok, de emlékeim mély jellegűek. Maradtam híve, L. Szondi.”      

Ők ketten a múlt század harmincas éveiben, Kolozsvárott ismét találkoztak. E személyes kapcsolattal is magyarázható, hogy a Korunk többször is foglalkozott Szondi Lipót kutatásaival. Például a sorsanalízisről vitát is szervezett, amelynek Szondi a világhírét köszönheti. Talán az életét is. Azt a holokauszt-szakirodalomból tudjuk, hogy egy cionista politikus és üzletember, Kasztner Rezső szervezte a szellemi életben közismert és a módos zsidók kalandos különvonatát, amely Szondi Lipótot a koncentrációs táboron keresztül Svájcba vitte. Nos, Kasztner kolozsvári ügyvéd volt. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a harmincas években az akkor még csak neves magyar pszichiáter épp Gaál Gábor társaságában ismerkedett meg az 1944-es megmentőjével.      

 A Jobbikból Ballikot csinált. (Kacsoh Dániel újságíró, Magyar Hírlap Online, 2020. május 27.)

Leginkább Jakab Péter hozza a kistelepüléseken élő ellenzéki szavazók hangját. (Závecz Tibor közvélemény-kutató, ATV, 2021. január 26.)

Jakab Péter a legjobb szónok az egész mezőnyben. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, Mandiner.hu, 2021. március 24.)

A sok szürke hegedős tömegében egy politikus, aki felvette a láthatósági mellényt. (Tömpe István publicista, Népszava, 2021. április 15.)

Parizeus. (Pilhál György újságíró, Magyar Nemzet, 2021. május 15.)

Jakab Péter sírból hozta vissza a Jobbikot. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, ATV, 2021. szeptember 15.)

Ha menni akarsz, add vissza a mandátumodat, lépj ki a pártból, aztán te balra, mi jobbra. (Gyöngyösi Márton, a Jobbik újdonsült elnöke, Facebook.com, 2022. augusztus 11.)

Jakab Péter egy mandátumért cserébe Gyurcsány Ferenc Semjén Zsoltja lesz. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, Index.hu, 2022. december 31.)

Nagyon örülök annak, hogy Jakab Péter itt van velünk. (Dobrev Klára DK-politikus, Facebook.com, 2026. január 26.)

Hazatalált. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, Index.hu, 2026. január 28.)

Az elkötelezett újságíró egyfajta véleményvezér, aki erkölcsi kötelességének tartja a közügyek értékelését és befolyásolását. (Bajomi-Lázár Péter szociológus, Figyelő, 2005. május 26.)

A véleményvezérség privatizálódott. (Böcskei Balázs politológus, 168 Óra, 2018. május 24.)

Az ellenzéki oldalt saját radikális véleményvezérei foglyul ejtették. (Orbán Balázs Fidesz-politikus, ATV, 2020. március 23.)

Mindenki valamilyen. (Trombitás Kristóf publicista, Vasárnap.hu, 2020. október 21.)

A mi véleményvezéreink sokan vannak, de kevés embert érnek el. (Donáth Anna Momentum-politikus, ATV, 2021. január 5.)

Úgy nézünk ki, mintha véleményvezérek volnánk. (Spiró György író, Klubrádió, 2023. május 1.)

Unott véleményvezérből lelkes pártaktivista lett. (Kacsoh Dániel újságíró Csintalan Sándorról, Mandiner, 2023. június 15.)

Hittel, véleménnyel vigéckednek. (Szele Tamás újságíró a Megafon-aktivistákról, Forgókínpad, 2023. szeptember 13.)

A jobboldal közkedvelt véleményvezére. (Gajdics Ottó újságíró Bayer Zsoltról, Magyar Nemzet Online, 2024. január 30.)

Eloldalognak a helyi véleményvezérek a Fidesz mellől. (Kovách Imre szociológus, hvg.hu, 2026. január 26.)

 Bojár Gábor vagyonos ember. Informatikai magánvállalkozását, amelyből kinőtt az Óbudai Egyetem, a múlt század nyolcvanas éveiben alapozta meg. Amióta csak teheti, minden jó ügyet támogat. Ezuttal például arról számolt be a fészbukos üzenőfalán, hogy a HVG kiadóhivatali vezetője megosztott vele egy kulisszatitkot. Amikor nemsokára hivatalosan is megkezdődik a választási kampány, a patinás hetilap online kiadása átmenetileg lebontja a fizetős falát.

Vagyis hamarosan, az április 12. előtti két hónapban ingyenesen olvashatjuk a hvg.hu összes írását. Azokat is, amelyeket a legjobb szerzőitől közöl. Most még a publicisztikáikat csak akkor olvashatjuk végig, ha fizetünk értük. Voltaképpen nem sokat, csupán 360 forintot, egy mutatósabb péksütemény árát. Igen ám, de a HVG mellett a Magyar Narancs, a Magyar Hang, a 24.hu és a 444.hu is elzárta előlünk a legjobb szerzőit. Ők se kérnek sokat a vezető véleményformálók végigolvasásáért, az ötször néhány száz forintnyi átutalás azonban már olyan összeg, amely megfontolásra készteti a minden független forrásból tájékozódni kívánó érdeklődőt.

Bojár Gábor tisztában van azzal, hogy a HVG súlyos pénzeket veszít a fizetős fal ideiglenes megszüntetésével. Ezért javasolta a digitális ismerőseinek, hogy pótoljuk a kiadóhivatal veszteségét. Ő is ezt teszi. Megfogadom a tanácsát, mindazonáltal bajban lennék, ha a többi  szerkesztőség is követné a HVG példáját. Hisz’ ha a nyugdíjas pénztárcámból eddig nem telt az öt újság legalaposabb, legjobb írásaira, akkor most aligha volnék képes ugyanezt az összeget alkalmi támogatás formájában pótolni. „Szerencsére” a másik négy szerkesztőség megóvott az áldozattól. Egyelőre nincs nyoma annak, hogy ragadós a HVG példája.

Az igényes olvasók számára kedvező HVG-döntés következményeiről tűnődve firtatom, vajon a független újságok egyelőre korántsem közös falbontó akciója mivel kecsegtet az országgyűlési választás kampányában. Leginkább azzal, hogy a szélesebb nyilvánosságtól elzárt véleményformálók a választás előtti két hónapban végre eljutnának azokhoz a szavazópolgárokhoz is, akik nem tudnak (vagy nem akarnak) fizetni a fizetős fal mögött rejlő érvelésért. A HVG követése pedig azzal a következménnyel járna, hogy néhány tízezer olyan szavazónak is felnyílna a szeme, akik most épp azon törik a fejüket, hogy mellőzik a voksolást.

A jelek arra utalnak, hogy nagyjából egyenlő felek összecsapására szűkül az országgyűlési választás. A sors iróniája volna, ha a pártérdekeken felülemelkedő független médiumok óhatatlanul az ellenzék felé billentenék a mérleg nyelvét. De bármi lesz is a választás eredménye, abban reménykedem, hogy április 12-e után a véleményformálók gondolatai megjelenhetnek a nyilvánosság áruház kirakatában. Jó volna, ha a lapcsinálók és a törvényhozók más módszert találnának ki a független sajtó életben tartására.

Tíz mondat a független nyilvánosságról

A csak közönségfüggő sajtó ténylegesen független. (Haraszti Miklós SZDSZ-politikus, Napló, 1991. december 28.)

Most üt vissza, hogy nem épültek ki a magyar sajtó független fórumai. (Mészáros Tamás újságíró, ATV, 2013. március 25.)

Vannak még független szerkesztőségek, de döntő többségükre a kormány bármikor rá tudja rakni a fojtónyakörvet, ha sokat ugrálnak. (Hargitai Miklós újságíró, Index.hu, 2020. december 8.)

Ha nincs a kormánytól független sajtó, akkor soha nem tudjuk meg, hogy Szájer József nem az, akinek mutatta magát, és Bese Gergő atyáról sem derül ki, hogy valójában milyen embert rejt a reverenda. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, 2021. szeptember 8.)

A kiáltó ellentmondásokat zömmel a független portálok újságírói veszik észre. (Tamás Ervin újságíró, Jelen.media.hu, 2022. augusztus 7.)

Ahhoz kell független sajtó, hogy létezzen a nem pártpolitikai érdek. (Jámbor András Szikra-politikus, Facebook.com, 2025. február 13.)

Köszönjük azoknak, akik az eddig függetlennek gondolt média támogatására szánt adományaikat irányítják mostantól a Tisza felé. (Magyar Péter tiszapárti politikus, Facebook.com, 2025. február 13.)

Független sajtó nélkül teljesen bénult lenne az ellenzék. (Pottyondy Edina publicista, Facebook.com, 2025. október 14.)

A legjobb írások távoltartása az olvasóktól tévút. (Zöldi László újságíró a fizetős falról, Blog.hu, 2026. január 7.)

A HVG a kampány idejére ingyenessé tette a teljes tartalmát. (Bojár Gábor informatikus vállalkozó, Facebook.com, 2026. január 22.)

 A legutóbbi napokban Lázár János tiszázott, Fodor Gábor orbánozott, Dömötör Csaba aranyvécézett, Tömpe István matolcsyzott, Spiró György belátott. Palócz Éva pedig forintozott.

Orbán Viktor érezhetően energikusan tért vissza a karácsonyi pihenésből. (Fodor Gábor volt Fidesz-politikus, Index.hu, január 19.)

Nem kormányoz, hanem hangulatot gyárt. (Butola Zoltán publicista Orbán Viktorról, Kolozsváros.com, január 19.)

Olyan politikai rendszer, melyet a hazugság tart össze. (Ujlaky István tanár a NER-ről, Népszava, január 20.)

Az úgynevezett Ukrajna. (Ágoston Balázs publicista, Demokrata.hu, január 20.)

A propagandista legnagyobb tévedése, ha elhiszi saját propagandáját. (Gajdics Ottó újságíró, Magyar Nemzet Online, január 20.)

Ahol állami intézmények és vállalatok hirdetnek - például ATV, Népszava -, ott a kormánypolitikának nyilvánvalóan beleszólása van a szerkesztésbe. (Vásárhelyi Mária szociológus, Facebook.com, január 20.)

Az ellenzéki oldal teljes, maximális egysége ezúttal sem várható. (Nagy Attila Tibor politológus, Index.hu, január 20.)

A baloldal bukása után érik már a Fideszé is. (Kardos András publicista, Facebook.com, január 20.)

Orbán a fiatalokra, Magyar pedig az idősekre hajt. (Bakró-Nagy Ferenc újságíró, Telex.hu, január 21.)

Németh Szilárd megkapta a selyemzsinórt Lázár Jánostól. (Tóth-Szenesi Attila újságíró, 444.hu, január 21.)

A rendszer kapitalista, és az is marad minden hibájával, igazságtalanságával. (Garamvölgyi Zsolt publicista, Amerikai Népszava, január 22.)

A korábbi állapotához képest már nem okos, hanem okoskodik. (Tömpe István publicista Matolcsy Györgyről, Népszava, január 22.)

A HVG a kampány idejére ingyenessé tette a teljes tartalmát. (Bojár Gábor informatikus vállalkozó, Facebook.com, január 22.)

Egy valahai nagy író, akinek az életműve megromlott az időben. (Demény Péter erdélyi költő Sütő Andrásról, ÚjHét.com, január 22.)

Peti miniszter. (Lantai András publicista Szijjártó Péterről, Élet és Irodalom, január 23.)

Ha nem lenne forint, akkor eggyel kevesebb gondunk lenne. (Palócz Éva közgazdász, Népszava, január 24.)

Áprilisban lenyomjuk a Tisza Pártot, mint a rajzszöget. (Bánó Attila újságíró, Magyar Nemzet Online, január 24.)

Nem azért értünk el eredményeket, hogy azok most ukrán aranyvécékbe épüljenek be. (Dömötör Csaba Fidesz-politikus, Magyar Rádió, január 25.)

Ha a Tisza győz, mindenki veszit ebben az országban, akinek van valamije. (Lázár János Fidesz-politikus, Facebook.com, január 25.)

Már tételesen is tudjuk róluk, hogy ki-ki annyit ér, amennyije van. (Józsa Márta műsorvezető az újgazdagokról, Klubrádió, január 25.)

Annak belátása, hogy minden úgy megy tovább, mintha meg se születtünk volna, lesújtó. (Spiró György író, Népszava, január 25.)