Tarjányi Péter terrorelhárítást tanult, a múlt század kilencvenes éveiben gyakorolt is. A leszámolásról azonban áttért az elszámoltatásra, kormányzati sugallatra korrupciós ügyeket tárt fel. Idestova három évtizede szerepel tévéműsorokban, és többször digitális orgánumot is alapított. Ezek sorsa nem a legszerencsésebben alakult, de az vessen rá követ, aki piaci alapon volt képes életben tartani az újságját vagy a portálját. Írt vagy tucatnyi könyvet, leginkább kalandregényeket. Ezzel magyarázható, hogy írónak és biztonságpolitikai szakértőnek nevezi magát. Az utóbbi minősítést helyeslem, ám az íróságot jobb, ha a kritikusok adományozzák.
Amiért e sorokat megírtam, az egy mondat a fészbukos üzenőfaláról. Értelmezte Orbán Viktor volt sajtófőnökének és az újdonsült miniszterelnöknek az összezördülését. Az államtitkár-helyettesi rangban lévő Havasi Bertalan a budai Várban várta, hogy Magyar Péter megjelenjen a munkahelyén, amelyről nem akart csak úgy lemondani. Igényelte a végkielégítést, amit az egynapos kormányfő vitában tagadott meg tőle. Erről Tarjányi Péter kifejtette: „Egy bizonyos szint felett a vezető már nem nyilatkozik lefelé.” Aki tehát immár az ország első embere, annak nem szintje egy sarzsijára váró harmad vonalbeli politikus. Elegánsabbnak kellett volna lennie, vagy mással elintéztetni az anyagi ügyet.
Talán nem vette figyelembe Tarjányi úr, hogy néhány órával korábban Magyar Péter még csak ellenzéki politikus volt. Miért hagyná ki a kínálkozó lehetőséget, hogy odasózzon egyet Orbán Viktor táskahordozójának? Mellesleg 2025 nyarán, még ellenzéki politikusként ő is Tarjányi Péterhez hasonlóan vélekedett. Akkori fenntartása olvasható a bejegyzésem utáni idézetgyűjteményben. Ennél tovább nem is mennék a történtek értelmezésében, más ugyanis a témám. A Médianapló olvasói megszokhatták, hogy olykor foglalkozom a szállóigék eredetével, márpedig amit idéztem Tarjányitól, az nem egy közmondás, amelynek névtelen a szerzője, hanem egy Esterházy- mondás parafrázisa (átírása, átköltése, értelmezése, változata).
Nem ártott volna, ha az író nevét is megemlíti a biztonságpolitikai szakértő. Bár elismerem, a filológiai pontosság kevésbé várható el attól, aki a közösségi üzenőfalára biggyeszt egy hevenyészett okfejtést. Aki persze írónak nevezi magát, annak azért illene megtisztelnie az írótársát, még ha „csak” a Facebookon is merít a kútfejéből. Mentsége azonban, ha csakugyan közmondásnak vélte a szállóigét. Hallott valahol egy szellemes mondatot, és az alkalomhoz illően alakítgatott rajta. Csakhogy az eredeti mondat Esterházy Péter Termelési kissregény című kötetéből való. Vajon szabad-e az eredeti jelentéstől eltérő felhangot kölcsönözni egy értelmiségi körökben ismert szállóigének?
A jelenséget „visszájára fordult vagy fordított mondásnak” nevezik a nyelvészek. Közülük a nemrégiben elhunyt Grétsy László képviselte a legmarkánsabb álláspontot. Szerinte „Ha a közmondás más felhangot kap, s már nem pontosan azt idézi fel, amit föl kellene idéznie, akkor már nem természetes módosulással állunk szemben.” (Megjelent az Édes Anyanyelvünk című folyóirat, 1988/2. számában.) A cikk másik pontján még határozottabban fogalmazott. „önkényes módosításnak” tekintette a jelentésváltoztatást. Mintha vissza is rettent volna a szigorúságától, mert megengedőbben fűzte hozzá: „Ha mégis ezt az utat követjük, valamilyen módon utalnunk kell a változtatás tényére.”
Vele ellentétben az a benyomásom, hogy a közmondás esetében szinte bármilyen értelmezés megengedhető. Elvégre a szerző ismeretlen. Túl sokan tettek hozzá az alapgondolathoz, vagy vettek el belőle, hogy számtalan változatban gyarapíthassa a magyar szólásmondás-gyűjteményeket. Eggyel több értelmezés igazán nem számít. A szállóigének viszont van szerzője, általában tekintélyes közéleti személyiség. Esterházy Péter mondása először nem az 1979-ben megjelent Termelési kissregényben látott napvilágot. Az Új Írás című folyóirat olvasói két évvel korábban szembesülhettek vele, a regényrészlet címe Ha én főnök lennék volt. A teljes és hiteles szövege pedig ez: „Ha én főnök lennék, bizonyos szint fölött nem süllyednék bizonyos szint alá.”
A huszonhét esztendős író gondolatmenete 1977-ben még nem csinált karriert. Csupán az irodalmi ínyencek figyeltek föl rá. Ráadásul a folyóirat-közleményben más funkciója volt, mint a regényben, és megint más most, a magát írónak nevező biztonságpolitikai szakértő rögtönzött megnyilvánulásában. Az Új Írás hasábjain egy minisztériumi főosztályvezető szolgálati gépkocsival jár-kel, és a sofőr óhatatlanul számtalan helyzetben ismeri meg. Ám az eredeti mondás nemcsak a keletkezése miatt gyökerezik a Kádár-korszakban. Azért is, mert azt a mentalitást fejezi ki, hogy a hivatalos utakon nem ajánlatos berúgni. Ha ugyanis a kádert a fölöttesei a diktatúra jellegéből adódó tisztogatás (csisztka) során ki akarják közösíteni, akkor a sofőrje tanúskodhat ellene. Ő a koronatanú, aki lám, a nevezetes mondatot alulról jegyzi meg a főnökéről.
Esterházy 1977-ben még csak a képmutatást, az álszentséget jellemezte. Már itt is túllépett az egyénítésen, korjellemző gondolata mégis csupán a Kádár-rendszer kulcsmondatává a Termelési kissregény megjelenése után vált. Szállóigévé pedig 2010 után. Ama véleményformálók gyakran idézett és gyakran változtatott jelmondata lett, akik napjaink szellemi polgárháborújában nem akartak leszállni a kormánypárti nyilvánosság karaktergyilkos színvonalára. A szállóige akkor került az érdeklődés homlokterébe, amikor egy trágár kifejezésekben tobzódó kormánypárti publicista állami kitüntetésben részesült, és ezért hetvenegy közéleti személyiség visszaadta a saját lovagkeresztjét. Esterházy Péter másfél hónappal a közös akció előtt halt meg, ő már nem csatlakozhatott hozzájuk
A mondás igazi karrierjét nem érhette meg, a szállóigéje viszont a polgári ellenállás kifejeződése lett. Ennek egyik példája Batka Zoltán jegyzete, mely arra utalt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök politikai ellenfele, Magyar Péter Európa-parlamenti képviselő Strasbourgban zsebre dugta a kezét, és e videóra vett mozzanatból a kormánypárti sajtó ágyékdiplomáciai tiszteletlenséget olvasott ki. Az ellenzéki napilap munkatársa okkal állapította meg azt, amit a bejegyzésem utáni összeállításban majd idézek. Úgy érezte, hogy föl kell venni a harcot az érdes stílusú megmondó-emberekkel. Szerinte lehetnek olyan helyzetek, amikor le kell menni kutyába. Vagyis az eredeti jelentésével ellentétesen használta föl Esterházy Péter mondását. Értelmezése akkor lett volna teljes értékű, ha azt is közli, hogy kinek a mondatát alakította át.
Hozzá azért vagyok szigorúbb, mint Tarjányi Péterhez, mert megjegyzését nem a fészbukos üzenőfalára írta, hanem a Népszavába, egy professzionálisan szerkesztett újságba. Neki is találtam mentséget. A kutyába lemenést egy évvel később megismételte, szintén Esterházy említése nélkül, de már „csak” a Facebook üzenőfalán.
Tíz mondat egy Esterházy-szállóigéről
Ők azok, akik - Eserházyval szólva - bizonyos szint fölött nem mennek bizonyos szint alá. (Gál J. Zoltán újságíró a Bayer Zsolt kitüntetése ellen tiltakozókról, Vasárnapi Hírek, 2016. augusztus 27.)
A műsor gazdája egy parázs vita során elejtette azt a mondatot, hogy „Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá.” Magával a kijelentéssel semmi gond. A bemondó azonban szólásmondásként hivatkozott rá. Márpedig ez akkor is Esterházy-idézet, ha a fene fenét eszik. (Fehér Miklós vajdasági író, Magyar Szó, 2019. április 11.)
Esterházy mondata a magyar értelmiségi elit legfontosabb hivatkozási alapjává vált. Folytonosan idézik, miközben megfosztották eredeti kontextusától és - azt hiszem - valódi jelentésétől is. (Bence Erika vajdasági irodalomtörténész, Családi Kör, 2021. október 7.)
Egy bizonyos szint felett nem megyünk bizonyos szint alá. (Szilágyi Zoltán debreceni kézilabda-edző, Nemzeti Sport Online, 2023. április 27.)
Sokan leírták ezt a mondatot, azok, akik a szint fölötti kaszthoz tartozónak képzelik magukat. Biztos jó érzés a kiválasztottak közé tartozni, én azonban túl önhittnek, arisztokratikusnak tartom ezt a fogalmazást. (Rapai Ágnes költő, Facebook.com, 2023. november 18.)
Az Unió glasszékesztyűs széplelkei megértették: egy vastagnyakú parvenü kordában tartásához a bikacsök a megfelelő szerszám, egy bizonyos szint alatt le kell menni egy bizonyos szint alá. (Batka Zoltán újságíró, Népszava, 2024. október 14.)
Ez olyan szint alatt van, hogy hallgatok EP mesterre. Nem megyek alája. (Kardos András publicista, Facebook.com, 2025. április 15.)
Egy bizonyos szint felett nem megyünk egy bizonyos szint alá. (Magyar Péter tiszapárti politikus, Facebook.com, 2025. június 2.)
Okkal tartom úgy, hogy bizonyos szint felett le kell menni egy bizonyos szint alá. (Batka László újságíró, Facebook.com, 2025. november 12.)
Egy bizonyos szint felett a vezető már nem nyilatkozik lefelé. (Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő Magyar Péter miniszterelnökről, Facebook.com, 2026. május 16.)
