Az úgynevezett Paprika blog szerzője Szegeden él, néha magáról is ír. Nem titkolózik, a nevét mégsem árulja el. Annyit tudok róla, hogy eredetileg a szegedi kistérség különlegességének, a paprikának szentelte a digitális naplóját. Ennek rendhagyó elágazása lett, hogy figyelemmel kíséri a következő nap történéseit, különös tekintettel a híres emberek születésére és halálára. Többnyire a Wikipédiából idéz, és aki csupán kíváncsi, annak ennyi talán elég is. Február utolsó napján legalább két tucat bejegyzést tett föl. Az elsők között, 1.06-kor egy Imrédy Béláról szólót.
A Wikipédia-szócikkből olyan mozzanatokat emelt ki, melyek megfelelnek a valóságnak. Akad azonban egy részlet, amely így jelent meg: „Az amerikai OSS Martin Himler vezette magyar részlege 1945. május 29-én elfogta, október 3-án pedig repülőgépen George Granville hadnagy kíséretében további foglyokkal együtt Magyarországra szállította.” Mármint Imrédy Bélát, akire abból az alkalomból emlékeztet a blogíró, hogy nyolcvan esztendeje, 1946. február 28-án végezték ki Budapesten. Mielőtt belemennék a részletekbe, néhány szó a történelmi körülményekről.
Imrédy a két világháború között az egyik legjobb közgazdász volt, fél életét a Magyar Nemzeti Bankban töltötte. Annak elnöki székéből ült át a miniszterelnöki bársonyszékbe. 1938. május 19-től 1939. február 16-ig, mindössze kilenc hónapig volt kormányfő, mindazonáltal két kirekesztő zsidótörvény is fűződik a nevéhez. Már ez is elegendő ok lett volna a háború utáni perhez, de a negyvenes évek első felében is nyíltan vállalt politizálással mutatta ki antiszemitizmusát. A sors iróniája, hogy azért vesztette el a miniszterelnöki pozíciót, mert a rendszeren belüli ellenfelei bizonyították: az egyik dédszülője zsidó volt.
A második világháború végén német nyelvterületre menekült. Az amerikai megszállási zóna Ausztria nyugati és Németország déli részén 170 ezer négyzetkilométernyi lett. Több százezer magyar menekült tartózkodott benne, az amerikai hadsereg titkosszolgálata közöttük kereste a háborús bűnösöket. A magyar nyomozócsoport élére nevezték ki Martin Himler (Márton) ügyvédet. Magyarul tökéletesen beszélő amerikai katonákat vett maga mellé, ők járták az amerikai zónát, és keresték az ismert politikusokat. Imrédy Bélát és feleségét Kirchberg faluban találták meg.
A két felderítő közül az egyikről, Bochkorról csak annyit tudunk, hogy a magyar újságokban hol Károlyként, hol pedig Ferencként emlegették. A másik nem más, mint George Gerbner (György) hadnagy. A huszonéves pesti fiú a frontvonalak mögé ledobott gerillaként harcolta végig a világháborút, majd csatlakozott a Himler-csapathoz, amelynek tagjai a Salzburg melleti gyűjtőtáborba szállították az őrizetbe vett politikusokat. Az első csoportjukat egy kibelezett és személyszállításra alkalmassá tett Douglas bombázón hozták haza. A Paprika blog információjával ellentétben a gép nem 1945. október 3-án landolt, hanem egy nappal később. Olyan zápor zúdult Salzburg környékére, hogy a felszállást el kellett halasztani.
A Mafír (Magyar Filmhíradó) megörökítette az érkezést. A nyitott ajtóból vaslétrát eresztettek le. Elsőként Gerbner hadnagy szállt ki, hogy egy dossziéból lentről olvashassa a lefelé kászálódó politikusok nevét. Nem azt állítom, hogy ő volt a gép parancsnoka. Akár hadnagytársa, Granville is lehetett, ők ketten voltak ugyanis Martin Himler helyettesei. A vezetésükkel karácsonyig tizenkét fogolyszállítmány érkezett a mátyásföldi repülőtérre, és a két amerikai hadnagy felváltva irányította a gépet. Az utastérben húszan tartózkodtak. A parancsnok elöl, a pilótafülkének háttal ült, szemben vele, a repülő végén egy géppisztolyos katona. A foglyok kettesével ültek, és kézbilincsük a két ülés közé forrasztott vascsőhöz kapcsolódott.
Amikor fölszállt a gép, még azt hitték, hogy Nürnbergbe viszik őket. Arra gondoltak, hogy ott a német háborús bűnösöket ítélik el, elvégre a nemzetközi bíróság első számú vádlottjainak számítanak. Ezért a magyar politikusok megúszhatják életfogytiglannal, abból pedig könnyen lehet néhány év múlva szabadulás. Imrédy került az ablakhoz, és amikor kinézett, felismerte a Duna-kanyart Szentendrénél. Figyelmeztette a társait: „Ezek hazahoznak bennünket.” A filmhíradó tanúsága szerint kopott ruhájú, borotválatlan, komor tekintetű foglyok léptek Mátyásföld betonjára. Megértették, hogy mi lesz a sorsuk.
Mellesleg George W. Granville hadnagy a Pest szerte jól ismert Grósz papa fia volt. Az újlpótvárosi Hollán Ernő utca Odeon kávéházából, amely a Kádár-korban a Duna-mozi volt, jelenleg pedig jazzklubként szolgálja a zenei kultúrát. Grósz Györgyöt az ügyesen megszervezett repülős projektért léptették elő főhadnaggyá. Hamarosan visszatért az Egyesült Államokba, és New York-i szőrmekereskedőként élte le az életét. Gerbner György akkor már szintén főhadnagy átmenetileg Budapesten maradt. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság amerikai tagjának, egy tábornoknak a segédtisztjeként élt itthon 1947-ig. Hivatalból vett részt Imrédy Béla kivégzésén, jelentést kellett írnia róla.
A párizsi békeszerződés után az amerikai katonai misszió kivonult Magyarországról. George Gerbner Amerikába vitte az Operettszínház fiatal szubrettjét, majd befejezte az egyetemet, és szociológusként kezdett médiával foglalkozni. 1999-ben találkoztam vele a szegedi egyetemen, ahol elmesélte a titkos életét. 2005-ben halt meg, immár világhírű médiatudósként.
Tíz mondat a háborús bűnökről és bűnösökről
Az amerikai hadsereg nem volt felkészülve arra, hogy Ausztriában valóságos Kis-Magyarországot talál. Amikor megtudták, milyen sok magyar van ott, elhívtak osztályommal együtt állomáshelyünkről, Bariból. Az volt a feltevés, hogy ahol ilyen sok magyar van, körülbelül 250 ezer ember, ott kell lenni háborús főbűnösöknek is. (Martin Himler ügyvéd, az amerikai titkosszolgálat magyar nyomozócsoportjának vezetője, Kossuth Népe, 1945. július 1.)
A rendőrség politikai osztálya minden előkészületet megtett a háborús bűnösök fogadására, a repülőgép azonban nem érkezett meg. A viharos idő miatt nem indulhatott el. (Kis Újság, 1945. október 2.)
Tegnap délután négy órakor beszéltem telefonon Granville hadnaggyal, aki távollétemben az ottani magyar szekció vezetője. Azt az információt kaptam, hogy a Szálasiék részére kijelölt gép képtelen felszállni a zuhogó eső miatt. (Himler Márton főnyomozó, Világosság, 1945. október 3.)
Himler Márton azért jött Magyarországra, hogy a magyar hatóságoknak elmondja nyomozásának eedményét, és rendelkezésünkre bocsássa a háborús bűnösöknél talált feljegyzéseket és történelmi dokumentumokat. (Fahídy József újságíró, Világ, 1945. október 4., csütörtök)
A pénteki híradó különlegessége, hogy megjelent a szállítmányt kísérő két amerikai hadnagy, George W. Granville és George Gerbner is. (Fényszóró, 1945. október 10.)
Én fogtam el Imrédyt, Kassay-Schallmayert, Kerekest, Hain Pétert, Kiss Ferencet. Elcsíptük őket, és elfogunk mindenkit, akinek része van az ország feldúlásában. (George Gerbner hadnagy, az amerikai katonai misszió tagja, Fényszóró, 1945. október 10.)
Ki tud róla? Gerbner Árpád tanár, deportálták Budapestről 1944 júliusában. Értesítést magas jutalom fejében Gerbner Árpádné, III. Vérhalom-utca 36/c. vagy Amerikai Katonai Misszió, V. Kossuth Lajos-tér 18. (Világ, 1945. november 6.)
Az úgynevezett Himler-fiúk amerikai egyenruhában budapesti zsdó fiúk. (Fáy Zoltán újságíró, Magyarország, 1956. január 27.)
Himler Márton sohasem volt ezredes, és többször tiltakozott a megszólítás ellen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hatásköre nem volt nagyobb, mint egy ezredesé. (Sauber-Michajlovics Sándor izraeli újságíró, Új Kelet, 1961. augusztus 11.)
Kiss Ferencet a magyar származású hadnagy, George Gerbner hozta haza, aki Páger Antalnak is a nyomába eredt, és részt vett Imrédy Béla elfogásban. (Séllei Erzsébet újságíró, Fehérvár, 2019. március 7.)
