Médianapló

Médianapló - A műkedvelő médiapolitikusokkal mit kezdjünk az országos vezetésben?

2021. december 26. 10:55 - Zöldi László

Akadtak néhányan, akik a tegnapi bejegyzésből rossz néven vették Márki-Zay Péter minősítését. Az ellenzéki miniszterelnök-jelölt médiaszemléletét ugyanis közepesre értékeltem. Ők többet látnak a hódmezővásárhelyi polgármesterben, én viszont médiatanárként a fogalmak pontatlan értelmezését vettem észre nála.

A közepes amúgy méltányos osztályzat. A diák igyekezett felkészülni, de még nem állt össze fejében a tananyag. A politikusok közül jóra (négyesre) értékelem Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc teljesítményét. Ők legalább megértették a média működését, bár vannak homályos foltok a felkészültségükben. Jelesre három politikus áll nálam: Haraszti Miklós, Lendvai Ildikó és Pető Iván. Azokat a fogalmakat használják, amelyekkel a szakemberek jellemzik a médiapolitikát. A fogalomkészlethez Haraszti még hozzá is járult.

Értelmezésében a politikai tömbösödés azt jelenti, hogy a rendszerváltás után a sajtó kettévált. A fővárosi újságok inkább voltak politikai, mint gazdasági vállalkozások, és csak az egyik szekértáborban olvasták őket. A vidéki lapok azért veszítettek lényegesen kevesebb példányszámot, mert inkább voltak gazdasági, mint politikai vállalkozások. De hol van ez már? 2010 után úgy alakult a helyzet, hogy a megyei napilapok is a politikai tömbösödés áldozatai lettek.

Mindhárom jeles politikus túl van a hetvenen. Sebezhető pontjuk, hogy nem föltétlenül a digitalizáció nézőpontjából látják a nyilvánosság médiának nevezett eszközrendszerét. Vannak fiatalabb politikusok államtitkár- és frakcióvezető-helyettesi szintig bezárólag, akiknek kisujjában van a számítástechnika, de nincs áttekintésük a médiapolitika százéves folyamatáról. Arról, hogy a kormányzatok Magyarországon miként próbálták befolyási övezetükbe vonni a nyilvánosság fórumait.

E történetet hat felsőoktatási intézményben 69-szer adtam elő. A vizsgázók között minden szemeszterben akadt legalább egy, aki úgy látta át a folyamatot, hogy habozás nélkül írhattam be neki a jelest. Hatvanan-hetvenen lettek volna alkalmasak arra, hogy kormányrúdnál vagy ellenzékben lévő politikai szervezetek foglalkoztassák őket. Egyről tudok, aki alpolgármesterségig vitte egy vidéki nagyvárosban. Pártja, az MSZP félretolta, mert fogalomkészlete és médiaszemlélete eltért a vezetőkétől. A Momentumban találta meg az elismerést. Ezen nemcsak nekem kéne elgondolkodni. 

 

Tíz mondat a médiapolitikáról

 

Pillanatnyilag egyetlen pártnak sincs kidolgozott médiapolitikája. (Szegvári Katalin műsorvezető, Magyar Hírlap, 1990. május 26.)

Ha demokráciát akarunk, akkor hozzá kell szokni a demokratikus médiapolitikához. (Konrád György író, Zalai Hírlap, 1991. december 3.)

Bármilyen értékrendszer mögé lehetséges médiapolitikát szervezni. (Szente Péter médiaszakértő, Médiafüzetek, 2004/1.)

A Fidesznek az a fő baja kormányon és ellenzékben, hogy voltaképp nincs tudatos médiapolitikája. (Csontos János újságíró, Magyar Nemzet, 2006. október 14.)

Gyurcsánynak négy és fél évig egészen jól bejött a médiapolitizálás, a túlmozgásos, szeszélyes ötletelés, de ebben a helyzetben ez a módszer csődöt mondott. (Kósa Tamás szombathelyi újságíró, Vas Népe, 2009. március 30.)

Az elmúlt nyolc évben kormányzati médiapolitika nem volt. (Szabó László Fidesz-politikus, Heti Válasz, 2010. október 21.)

Alapelv, hogy ami offline tilos, az online is tilos. (Szalai Annamária Fidesz-politikus, Magyar Hírlap, 2010. szeptember 4.)

A médiapolitikában fontos az arc. (Botka László szocialista politikus, 168 Óra, 2011. november 24.)

Maximálisan ellenzem ezt a médiapolitikát, amit a kormány folytat, és ennek hónapok óta hangot is adtam. (Simicska Lajos üzletember, Magyarnarancs.hu, 2015. február 6.)

A kilencvenes évek derekán, amikor még volt befolyásom az MSZP médiapolitikájára, ügyeltünk arra, hogy az ellenzék ne maradjon média nélkül. (Csintalan Sándor volt szocialista politikus, a Hír TV volt műsorvezetője, Magyar Narancs, 2018. augusztus 9.)

süti beállítások módosítása