Ma reggel a Magyar Rádió műsorvezetője futólag firtatta, vajon „Szájer János és Deutsch Tamás” brüsszeli viszontagságai összefüggésbe hozhatók-e azzal, hogy az Európai Unió pikkel ránk a beharangozott vétó miatt. A miniszterelnök „nem jóindulatúnak” minősítette a feltételezést. Elmondta, hogy neki is van fantáziája, de inkább a tényekkel foglalkozik. Ezúttal mellőzöm a gestapozó Deutschot, és csupán azt pedzegetem, hogy a nép mit tudhatott meg a bulizó Szájer József erkölcsi vesszőfutásáról.

Az egyik unokatestvérem tanyán lakik. Fél a migránsoktól, akiket épp úgy nem ismer, mint a kettős életű magyar politikust, aki másfél évtizedig múlatta az időt a brüsszeli homokozóban. Rokonom a Magyar Rádióval kel, az M1 tévével fekszik, a kettő között pedig a megyei napilapot böngészi. Ezek az orgánumok mindössze egy-két közleménnyel kínálták meg. Kiderült belőlük, hogy egy németes nevű politikusunk lelki okok miatt jelentette be a visszavonulását, majd Orbán Viktor közölte róla, hogy amit tett, az „nem fér bele” a politikai közösségük értékrendjébe.

A megyei újságban unokatestvérem nem olvashatott értelmezést a kanbuliról, az ereszcsatornás menekülésről, a hátizsákban talált kedélyfokozókról, miközben a lapot az egyik legjobb tollú vidéki újságíró szerkeszti. Holott micsoda glosszát rittyentett volna a vizet prédikáló és bort iszogató politikusról, ha nem neki kéne gondoskodnia arról, hogy az újságját olvasók ne szerezhessenek tudomást Szájer József nemzetközi sajtót is bejárt kalandjairól. Amelyeket a miniszterelnök-pártelnök ma reggel körülbelül húsz másodperc alatt intézett el.

Volt már ilyesmi a Fidesz közelmúltjában. Csakhogy a Borkai-botrányt tavaly, az önkormányzati választás előtt azért nem lehetett a KESMA „buborékban” tartani, mert a győri polgármester olimpiai bajnokként írta be magát a magyar sport aranykönyvébe. Ráadásul a világhálón róla és egy örömlányról videófelvétel jelent meg, és a fél ország látta. A kormánypárti laphálózatban már nem lehetett agyonhallgatni. Most pedig azt olvasom az ellenzéki sajtóban, hogy a Szájer-buli az utolsó szög volt az Orbán-rendszer koporsójába.

Nekem is van fantáziám, de inkább a tényekkel foglalkozom. Azzal például, hogy e botrányról néhány millió ember csak annyit tud, hogy egy jószerivel ismeretlen politikus valamilyen kínos ügy miatt távozott a közéletből. Ennyi azért kevés az erkölcsileg kétségkívül lezüllött rendszer eltemetéséhez.