Médianapló

Médianapló - Hamisítható-e az újságíró?

2020. július 09. 10:43 - Zöldi László

Figyelemre méltó jelenséget tűzött tollhegyre a Népszava egyik munkatársa. Varga Péter azt írta meg a mai szám utolsó oldalán, ahol a bulvárosabb jellegű cikkek látnak napvilágot, hogy az amerikai sajtóban feltűnt egy Raphael Badani nevű újságíró. Némi sztárkodás után derült ki róla, hogy voltaképpen szélhámos.

Hozzáértésről árulkodó okfejtéseit a közel-keleti helyzetről konzervatív értékrendű újságok közölték, mondandója ugyanis illett a vonalvezetésükhöz. A szerző hitelességét egy pillanatig se vonták kétségbe a szerkesztők, bár utólag bebizonyosodott, hogy fényképét egy kaliforniai startup-cég honlapjáról kölcsönözte, és azok a felsőoktatási intézmények sem tartották számon a diákok között, amelyeket hajdanában állítólag megtisztelt a jelenlétével. Jellemző a nemzetközi karrierjére, hogy a Jerusalem Post is szívesen közölte a cikkeit. Leleplezése után a Twitter felfüggesztette a fiókját, tizenöt másik, leginkább a digitális sajtóban garázdálkodó ál-újságíróéval együtt.

A jelenségen azért nem lepődtem meg, mert az újságíró szemináriumon minden évben levetítettük A hazugsággyáros című filmet, amely a kommunikáció szakos diákok körében nagy visszhangot váltott ki. A forgatókönyvet Billy Ray rendező írta egy brutálisan őszinte önéletrajzi regényből. A történet dióhéjben, hogy a múlt évezred utolsó éveiben már akadt digitális szerkesztőség az Egyesült Államokban, ahol az online újságírók alig várták, hogy leleplezhessék a papír alapú sajtót, amely lassú, mint a tetű, és szétterül a nyilvánosságban, mint a köd.

Véletlenül pattant ki, hogy a menő hetilapnál nem stimmel valami. Lassanként kibontakozott, hogy a legolvasottabb cikkekből egy szó sem igaz. A gyanútlan szerkesztőségben elképesztő fantáziájú tehetség tobzódott, aki a legapróbb részleteiben is elhitette a meg nem történt eseményeket. A film végén megszégyenítették a húsz év körüli álriportert, aki bánatában íróságra adta a fejét, elvégre épp ama adottságokra volt szüksége a szépirodalmi érvényesüléshez, amelyek miatt kirúgták a sajtóból.

Azóta fordult a kocka. A hagyományos sajtó haldoklik, a digitális pedig kattintásvadászatból éldegél. A szerepcseréből adódik a lehetőség, hogy a papír alapú sajtó munkatársai végre visszaadják a több mint két évtizede kapott „kölcsönt”. Vajon elképzelhető-e, hogy nekidurálják magukat, és külön rovatot nyitnak az online sajtóban elharapózott fake news-jelenség leleplezésére?

 

Tíz mondat az újságíróról

 

Amíg a Fidesz a parlamentben van, nem kell félniük az újságíróknak. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Népszabadság, 1992. február 7.)

Az újságíróknak minden reggel egy csepp mézet kell csepegtetniük a nemzet kávéjába. (Katona Tamás MDF-politikus, Népszabadság, 1993. október 16.)

Az újságírók korán halnak, kivéve azokat, akik túlélik önmagukat. (Gyarmati Béla miskolci újságíró, Észak-Magyarország, 1996. július 27.)

Az újságírónak nehéz az élete, mert minden tévedését nyilvánosan követi el. (Bodor Pál újságíró, Esti Hírlap, 1996. október 1.)

Az újságíró csak két esetben kerülhet konfliktushelyzetbe: ha hazudik, és ha igazat ír. ( Donát Róbert veszprémi tanár, Napló, 1998. december 30.)

Az újságíró csatorna, amin keresztülfolynak az infók az olvasóhoz. (Pocsaji Richárd békéscsabai újságíró, Békés Megyei Hírlap, 2003. március 22.)

Az újságíró nyilvános számonkérő. (Holoda Attila energetikai szakértő, ATV, 2019. október 15.)

Az internet, a Facebook és a Twitter segítségével már mindenkiből egy pillanat alatt újságíró lehet. (Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár, hvg.hu, 2019. november 26.)

Ami az egyik embernek álhír, az egyik másiknak - például egy újságírónak - eltitkolt hír is lehet. (Sajó András alkotmányjogász, a Facebook működését ellenőrző tanács tagja, Népszava, 2020. május 21.)

Újságíró az, akinek van véleménye. (Juszt László újságíró, 168 Óra, 2020. június 11.)