A Népszava tegnapi számában olvasható egy továbbgondolásra ösztönző mondat. Danó Anna a koronavírus-járványban dolgozó egészségügyi szakemberek 500 ezer forintos megjutalmazásáról tűnődött. Azt firtatta, miért maradtak ki belőle a gyógyszerészek és a szociális munkások. Megjegyezte, hogy „A miniszter - a kizárólag a kormánymédia  képviselőinek tartott ’sajtóértekezleten’ - föl is sorolta a kedvezményezetteket.” Ha rajtam múlna, a cikkírónak díjat adnék a járvány idején végzett áldozatos munkájáért, a két gondolatjel közé szorított mellékmondatával azonban vitatkozom.

Félő, hogy akik ama bizonyos sajtótájékoztatót szervezték, nem az ő fejével gondolkoznak. Számukra nem létezik az ellenzéki média, és ami nincs, azt nem is lehet meghívni. Ezt persze soha senki nem fogja kimondani a kormányzati tényezők közül, a mozaikokból azonban érdekes kép rakható össze a hatalomgyakorlók nyilvánosságszemléletéről. Abból indulnék ki, hogy néhai Rubovszky György kereszténydemokrata politikus 2014. szeptember 22-én óvatlanul elkottyantotta: „A demokrácia arról szól, hogy a többség diktatúrája a kisebbség felett.” Ezzel magyarázható, hogy a kormánypárti politikusok beleszövik mondandójukba a demokrácia kifejezést, de kizárólag az idézetbeli értelemben.

Ebből következik, hogy a nyilvánosság eszközrendszere, a média a többség üzeneteit juttatja el a választópolgárokhoz. A hasznos információk hordozója tehát a többségi akarat továbbítására való, a haszontalan információkat pedig nem kell figyelembe venni. Vagy csupán a fegyelmezés, elrettentés szándékával érdemes velük foglalkozni. Eme értelmezés szerint baj van a vélemény-műfajokkal is. Az újságírónak ne legyen véleménye, vagy ha van is, szorítkozzék a kormányzati álláspont ragozására. Ha kiszólt a kórusból - erre is volt példa -, akkor órákon belül önkritikára kényszerítették.

A nyilvánosságnak egyetlen olyan eszköze van, amelyet nem sikerült áthangolni, lehengerelni, meghódítani: a világháló. Erre mondta Varga Judit igazságügyi miniszter tavaly, december 4-én a Die Welt című német lapban: „Az online sajtó szélsőségesen kormánykritikus.” Botond Bálint szociológus pedig a Magyar Nemzet Online-ban így fogalmazott az ellenzéki véleményformálókról: „Szabadon beszélgethetnek az online szubkultúrájukban, amely sajnos jócskán népszerű a fiatalok és az egyetemisták körében.” (2020.04.09.) Döccen a mondat, mert a cikkíró szerint az egyetemisták nem is fiatalok, de értjük a lényegét.