A karikatúra története tele van gúnyrajzokkal, amelyek alkotóit vallás- vagy istengyalázással vádolták. Ezekben a napokban Pápai Gábor is így járt. A tiszti főorvos asszony egyik kijelentését értelmezte a maga módján, a háttérben pedig feltűnt Jézus is a keresztfán. A bírálók, köztük a bűnvádi eljárással fenyegetőző Kereszténydemokrata Néppárt szerint azonban a képen Jézus a főszereplő és Müller Cecília a mellékszereplő. E vitába most azért nem mennék bele, mert a Médianapló 2500 karakterét más témának szentelném.

A karikaturista megírta, hogy békeidőben havonta húszezren látogatják a blogját, most harmincezren látták a vitatott rajzát. Közülük néhány ezren meg is osztották. Ezt firtatta: „Ha ekkora sérelmet okoz Jézus ilyetén ábrázolása, hogy az már büntetendő cselekmény, akkor a sok ezer felháborodott osztogató nem követ el bűnismétlést a rajz mutogatásával?” Az a benyomásom, hogy más a probléma. Dr. Csóti Tamás, a Fővárosi Törvényszék tanácsvezető bírája figyelemre méltó cikket tett közzé a megyei sajtóban, amelynek 18 napilapja nemrégiben csatlakozott egy kormány közeli alapítványhoz. Álláspontja tehát olyan újságokban jelent meg, amelyek nem tekintik feladatuknak a hatalmon lévők bírálatát.

A bíró érdekes ellentmondást világított meg: „A szerző azért ír blogot, hogy az minél több emberhez eljusson, de ezzel nem ad hozzájárulást a korlátlan felhasználáshoz.” Ha jól értettem a sorait, különbséget kell tenni a saját buborékjában tájékoztató és a tágabb digitális köröket kölcsönrajzzal boldogító kommentelő között. Az előbbinek nem kell engedélyt kérnie a bloggazdától a megosztáshoz, az utóbbinak kellene. Ha ezt elmulasztja, akkor büntethető. Azt már én fűzöm hozzá, hogy két per is zajlott a közelmúltban, mindkettőt kormánypárti polgármester kezdeményezte. Az igazságszolgáltatás 19 megosztót rabosított, akik többszörös fellebbezés után megrovással vagy pénzbüntetéssel úszták meg az ügyet. Az ezzel járó idegfeszültséget (rendőrségi fényképezést, ujjlenyomat-szedést, bíróságokra járást, utazgatást) azonban nem úszták meg.

És most visszaadom a szót a bírónak. Szerinte a kommentelők csak úgy úszhatják meg a jogi eljárást, ha a bejegyzés helyett (ami lehet szöveges cikk, de esetünkben karikatúra is) csak a link paramétereit osztják meg. Aki pedig kíváncsi a vita tárgyára, az rákattinthat. A karikatúra sok ezer megosztója közül vajon hányan kértek engedélyt Pápai Gábortól? A kérdést költőinek szánom.