Médianapló

Médianapló - Férgezők a közbeszédben

2020. április 30. 09:58 - Zöldi László

Most, hogy Kövér László, az országgyűlés elnöke kitagadta az ellenzéket a nemzetből, felötlik egy publicisztika. Napra pontosan egy hónapja literátus (szépirodalmi hajlammal megáldott vagy megvert) újságíró közölt egy jegyzetet Rongyemberek címmel. Ezt fejtegette benne: „Nehogy már hisztérikus senkiháziak, boszorkányok és kanboszorkányok mondják már meg, hogy veszélyhelyzetben mennyi az annyi.” (Magyar Hírlap Online, 2020.03.30.) A két ’már’ közül az egyiket a szerkesztő kigyomlálhatta volna, az ilyesmi azonban oly gyakran fordul elő a sajtóban, hogy kár volna rá jegyzetet pazarolni. Ennél ihletőbb a „kanboszorkány” kifejezés.

Nálunk is sugároztak egy tévésorozatot. Eredeti címét (The Witcher) voltaképpen kanboszorkánynak kéne fordítani, ez azonban idétlenül hangzik, ezért egy nyelvész inkább a boszorkánymestert javasolta. A sorozatot végül Vaják címmel adták közre. Nos, Dippold Pál, a kanboszorkányos gondolatmenet szerzője a stílusán ugyan nem változtatott, ám legutóbbi jegyzetében bizonyos mértékig visszakozott. A magyar nyelvű publicisztika egyik kiérlelt hagyományához nyúlt imigyen: „A balliberális férgek veszélyhelyzetben is rombolnak, viszályt szítanak, pusztítanak.”

Torgyán József 1996. március 14-ére nagygyűlést hirdetett a Horn-kormány ellen. A korabeli tudósítások szerint százezernél többen gyűltek össze a Parlament előtt, és a kisgazda párt elnöke tíz percig szólt hozzájuk papír nélkül, látszólag rögtönözve. Az „álliberális, undorító férgeket” emlegette. Kétségkívül hatásos szónoklatát az utókor el is nevezte féregirtós beszédnek. Ez adta az ötletet, hogy a közbeszédben utánanézzek a féreg kifejezésnek. Kezdetben egy szocialista politikus még csak anatómiai értelemben használta, a kisgazda pártvezér kijelentése azonban már olyan kedvezőtlen benyomást keltett, hogy még a tőle jobbra állók is elhatárolódtak a férgezéstől.

Majd 2016-ban jött egy határszéli orvos, aki az úgynevezett migránsválság idején hozta szóba az élősködő állatokat. Talán egészségügyi értelemben, csakhogy helyi szinten a kormánypártot képviselte, ezért megfogalmazása óhatatlanul politikai színezetet kapott. Tavaly ősszel pedig, az önkormányzati választás kampányában az ellenzéki pártok egyik közös polgármester-jelöltje tágította ökumenikussá a képes beszédet. Tőle ragadta vissza a kezdeményezést a Magyar Hírlap publicistája. A férgezés hazai fejlődéstörténete az alábbi összeállításból kísérhető figyelemmel.

 

Nem jó, ha a párt csak a kormány féregnyúlványa. (Vitányi Iván szocialista politikus, Népszabadság, 1996. február 12.)

Álliberális, undorító férgek, dögkeselyűk lepték el hazánkat. (Torgyán József kisgazda politikus, YouTube.com, 1996. március 14.)

Torgyán féregirtó kifejezései belőlünk is viszolygást váltanak ki természetesen. (Csurka István MIÉP-politikus, Magyar Fórum, 1996. március 21.)

Én tiltakoztam csak azért, hogy a pártnak ne legyen szkínhed képviselőjelöltje. A többiek nem. Ma mégis ők mondják rólam, hogy szélsőséges vagyok, pedig még csak nem is féregirtóztam. (G. Maczó Ágnes volt kisgazda politikus, 24 Óra, 1997. október 20.)

Számos mifelénk ismeretlen, főleg bélféreg-beteg van a migránsok között. (Kecskés László szombathelyi orvos, Fidesz-politikus, Nyugat.hu, 2016. szeptember 19.)

A férgeket ki kell ásni, a tetveket meg kell tizedelni, és engedni kell ezt a jobb sorsra érdemes várost paraziták nélkül növekedni, virágozni. (Cserép János, az ellenzék közös polgármester-jelöltje Esztergomban, cserepjanos.hu, 2019. június 9.)

A balliberális férgek veszélyhelyzetben is rombolnak, viszályt szítanak, pusztítanak. (Dippold Pál közíró, Magyar Hírlap, 2020. április 28.)

29 komment