Médianapló

Médianapló - Lendvai Ildikó miért feledkezett meg a sajtóról?

2020. március 27. 10:24 - Zöldi László

Ő az egyetlen szocialista politikus, aki folyamatában látja a nyilvánosság helyzetét. Ezt érzik az újságírók is, mert szívesen szólaltatják meg. Ami persze azzal is magyarázható, hogy a volt pártelnök lemondott a parlamenti mandátumáról, és szervezeti kötelmek nélkül fejti ki álláspontját a nyilvánosság fórumain. Bár inkább csak képes beszédben fogalmazza meg a különvéleményét. Például az MSZP közeli portálon, a HírKlikk.hu-n ezt írta tegnap az ellenzékről: „Ha valaki a pártok közül rosszul lép, mindenki borogathatja a bokáját.” Közre adott egy „javaslatcsomagot” is.

Az úgynevezett felhatalmazási törvénytervezet parlamenten kívüli vitáján öt pontban foglalta össze az ellenzéki pártok lehetőségeit. 1. Válság idején okos szakmai tanácsokkal kellene bombázni a kormánypártokat. 2. Érdemes a szakmai tanácsadók körét bővíteni, ha úgy tetszik: újragondolni az értelmiségi politikát, hogy e tanácsok minél szakmaibbak lehessenek. 3. Az ellenzéki munkamegosztást a pártok profiljához kéne igazítani. 4. Szorgalmazni kellene a szabad városok (a helyhatósági választás után ellenzéki többségű önkormányzatok) szövetségét. Azt már én fűzöm hozzá, hogy ezt fél év múltán sem sikerült tető alá hozni. 5. A koronavírus-válság idején szociális akciókat kéne kezdeményezni, hogy a társadalom megérezze az ellenzék segítőkészségét.

Nem vonom kétségbe a javaslatcsomag jelentőségét, hiányzik azonban valami belőle. A felhatalmazási törvény ugyanis nemcsak az ellenzéki pártok „okvetetlenkedését” sodorná el, hanem a kormány tevékenységét kritikusan figyelő sajtót is. Az országgyűlés kiiktatása nemcsak azt jelenti, hogy a kormány maga alá gyűrte a parlamentet. Azt is, hogy a tervezet kidolgozói ismerik a médiapolitikai folyamatokat. Történelmi tapasztalat, hogy ha a kormányzó megszünteti a hatalmi ágak szétválasztását, és a törvényhozás már nem képes ellenőrizni a törvények alkalmazására választott kormányt, akkor a média óhatatlanul átveszi a parlament ellenőrző szerepét. A végrehajtó hatalom logikájából ezért következik az, hogy egyszerre próbálja eltakarítani az útból az országgyűlést és a nyilvánosság eszközrendszerét.

Ezzel Lendvai Ildikó is tisztában van, tegnap mégsem szólalt fel a média beszántása ellen. Pedig azzal is megelégedtem volna, ha a javaslatcsomag végére biggyeszti a figyelmeztetését. Bár az 1848 márciusában elég hatékonyan politizáló Petőfiék a sajtóval kezdték a maguk 12 pontos javaslatcsomagját.         

 

23 komment