Figyelemre méltó cikk jelent meg tegnap az Indexen. Szerzője, Juhász Edina egy The Guardian-cikk alapján dolgozott. A brit újság azt a helyzetet rögzítette, midőn zsidó fiatalok bosszút esküdtek az Európa-szerte mintegy hatmillió zsidót elpusztító német megszállók ellen. Szemet szemért, fogat fogért. Például arzénnal kenték be a fogva tartott SS-tisztek kenyerét, akik hasmenést kaptak. Az eredeti cikk Tarantino ironikus szellemében íródott, van egy kis bulvár íze is.

A világhírű rendező Becstelen brigantik című filmjét nem helyezném az életmű csúcsára, a mesés elemeket tartalmazó forgatókönyvnek azonban van némi valóságalapja is. Ami merőben más megvilágításba helyezi a zsidó fiatalemberek bosszúvágyát. 1943 végén az amerikai hadsereg titkosszolgálata gerilla-akciókra képezte ki a kötelékében szolgáló európai zsidókat. A háromtagú különítmények tagjai ejtőernyővel ugrottak le a hazájukban. Földerítették a német hadsereg mozgásait, és rádión jelentettek a bari (olaszországi) repülőtéren állomásozó bombázóknak.

Akik életben maradtak közülük, a háború után is szolgáltak. Mindegyik német megszállást elszenvedett országba jutott belőlük egy-egy különítmény. Ők vitték haza ama háborús bűnösöket, akiket Németország amerikai övezetében fogtak el. A magyar különítmény 1945. október 4-én hozta az első szállítmányt. 18 fogoly fért el a Douglas-bombázó átalakított belsejében. A gép a mátyásföldi repülőtéren landolt. Hetente fordult, és karácsonyig mintegy 200 háborús bűnöst adott át a magyar igazságszolgáltatásnak. Az egyik fogoly, Fiala Ferenc nyilas  újságíró később ezt írta róluk: „öt-hat, magyarul is jól beszélő pesti fiatalember” hozta haza őket.

Heten voltak. Parancsnokuk Himler Márton őrnagy volt, civilben ügyvéd. Helyettese George W. Granville főhadnagy, majdani szőrmekereskedő, egyébként az Odense-kávéház (Rákóczi út 20.) tulajdonosának, Grósz „papának” a fia. A repülőgép parancsnoka, George Gerbner hadnagy az összes szállítmányt elkísérte. Később világhírű médiatudós lett belőle, a legtöbbet tőle tudom Knight hadnagyról (Herzog-Herczegh Béláról), Nemes Jánosról és Ecséry Miklósról. A hetedik tag neve egyelőre ismeretlen. Vajon mit gondoltak a német megszállók magyar kollaboránsairól? Az mindenesetre biztos, hogy nem engedték szabadjára a bosszúvágyukat. Államilag szervezett és ellenőrzött keretek között működtek közre az igazságszolgáltatásban. Ez is megér egy cikket.